Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!. . . Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?. . . Amit nem lehet elmondani.
Keresés
Friss topikok
Rebelde:
Ügyes vagy! Örülni fogsz hidd el :) (2019.03.09. 12:45)Elkezdtem
Nem tudom….csak én vagyok ennyire antiszociális?Olyan szinten nem érdekel a Királyi Esküvő…..hogy rettenetesen.És a tököm kezd tele lenni, hogy minden este arról szól,hogy reklám filmet forgattak, meg klippet meg pornót és különben is lefogyott szegény és milyen…
Jelentem extra haladó salsa táncos lettem.Tényleg más.Másként süt a nap, másként csicseregnek a madarak :-)Igaz az utolsó 10 figuráról fogalmam sincs már……….…letáncolom, ha jó a pasi, de már meg sem próbálom megjegyezni. Thalia meg,…