Egy körhintán ülök, ami szép lassan körbejár. 

Hol alul vagyok, nagyon mélyen, majd elindulunk felfelé. Fel, egyre magasabbra, hogy azután megint lefelé menjek.

Nem tudom, hogy másnak hányszor tekeredik meg a körhintája egy élet alatt?

Nekem harmadszor van nagyon mélyen. 

Ki kéne szállni! Nem tudom, hogyan kell. Lehet-e.

Most először kérek segítséget! Hivatalost, nem barátot.....itt már a barátok sem segítenek.

6 napja visszamásztam a kagylómba. Magamra zártam és majd megfulladok. Dörömböl a szívem, a nyakamban egy gombóc. Ha enni próbálok, azt érzem, hogy nem szabad.............nem érdemlem meg! Nem tudok nyelni! Bár igazából éhes sem vagyok.

Emberek 20 napot is kibírnak evés nélkül, én sem fogok bele halni.

SOHA nem gondoltam, hogy még egyszer átélem. Összetört a világom, a lelkem!............és  nem tudom, hogy van-e elég erőm felállni innen.

Sikítani szeretnék, ordítani, hogy nagyon fáj! Nagyon fáj!!!!!!...................de nem teszem.

Csendben őrlődöm és várom, hogy elmúljon.