2 éve bementem Kiskorúval a Peekbe. Míg ő válogatta a tök egyforma fekete pólókat, én elcsámborogtam körülnézni.
Egyszer csak megláttam Őt. A sok szürke, fekete, sötétkék kabát közül kikandikált gyönyörű színével!
Mint akit mágnes vonz, úgy mentem oda. Leemeltem, belebújtam és éreztem, hogy elvesztem.
Tökéletesen állt.
Majd zsebre dugtam a kezem.......és ott bent valami szőrös, meleg, puha anyagba ütköztem. Tudtam, hogy elvesztem.
Kiskorú meglátott és odajött. Anyu, ez baromi jó! Vedd meg!
Én még billegtem ott egy kicsit és láttam magam, ahogy holnap már ebben a csudiságban ülök fel a metróra és tuti nem fogok fázni........mikor egy kellemetlen cetli nyomni kezdte a tarkómat.
Levettem álmaim kabátját és kézbe vettem a cetlit, hogy azért vessek rá egy pillantást, mielőtt a pénztár felé repkedek vele.
Aztán megláttam a számot. 6 számjegyből állt.
Úgyhogy felhúztam a zipzárját, visszatettem a vállfára és felakasztottam a többi szürke, fekete, sötétkék kabát közé.
Tavaly egy fázós reggelen eszembe jutott az én álomkabátom. Rákerestem a neten ......és nem lett olcsóbb, sőt!
Úgyhogy nézegetni kezdtem mindenféle márkát, de amelyiknek a színe tetszett, annak a fazonja nem. Amelyiknek a fazonja, ott nem volt színválaszték.
Eldőlt......idén sem lesz új kabátom. Ezt az Orsayt nyúzom vagy 8 éve, majd egyszer csak muszáj leszek venni, de addig húzom az időt.
Múlt hétvégén Emmával a Centrál kávéházba mentünk uzsizni. Virág az egyetem mellett délutánonként ott dolgozik és meglátogattuk. Majd onnan elmentünk még kicsit csavarogni...................és egyszer csak ott volt egy Wellenstein márkabolt. A kirakat tele volt tavaszi kabátokkal, ruhákkal, de valami bevonzott.
És ott hátul, ott volt az én kabátom. Ott árválkodott a sok szürke, fekete és sötétkék között.
Azonnal tudtam, hogy elvesztem!
Felvettem,nézegettem magam és szerelem volt újra. Az ára még most is sok, de legalább 5 számjegyű :-).....igaz, hogy 10 Ft hijján, de akkor is!
Szóval egy szép márciusi napon vettem egy TÉLIKABÁTOT.