Tegnap voltam a 3.pszichodrámán.

3 hetente tömény 6 óra önfejlesztés. Először talán 10-15 éve hallottam róla és már akkor is órákat beszéltem róla Ágival, de még nem mertem belevágni.

Sajnálom!

A válásom után kellett volna elmennem terápiára de legkésőbb Kicsivel való szakításom után. Sokszor felmerült bennem, de egyedül a gyerekkel, hitellel nehéz erre pénzt áldozni........meg féltem is.

Félte szembenézni a múlttal.

A gyerekkorommal.

Mikor elkezdtem Zsófihoz járni, végigbőgtem mikor a gyerekkoromról beszéltünk. Most már simán ki tudom mondani, hogy az apám alkoholista volt. Hogy verte Anyut és a nagyobbik öcsémet. Fáj, mert elvette a gyerekkoromat!

Tegnap szóba került és én elmondtam, hogy sosem láttam, hogy megölelték volna egymást. Soha nem láttam, hogy összebújtak..............és igen, ez nyomot hagyott bennem.....és így a párkapcsolataimban is.

Most járok ide, hogy leküzdjek egy csomó sémát, hogy legközelebb (ha lesz) ne kövessem el ugyan ezeket a hibákat. Van a drámán egy 23 éves kislány. Nagyon tisztelem azért, mert eljött. Nagyon jó, hogy tesz azért, hogy megtanuljon egy másik utat!

Volt egy játék, amiben egy csomó fiktív film cím volt kitéve lapokra és fel kellett venni azt, ami rád vagy az életedre jellemző.

Megláttam és azonnal felvettem.

A csend és a sivatag.

3-an csapatot alkottunk és a hármunk filmjéből kellett egyet csinálni.

Az enyémmel kezdtünk......sírni kezdtem.

Egy gyönyörű, színes szerelembe kúszott be a csend. Csend, ami egyre fojtogatóbb lett, egyre mélyebb szakadékot ásott közénk és az én lelkem egyre jobban kiszáradt. Elfáradtam, nem voltam már nő, színtelen lettem.

A hármunk filmje nagyon megérintett mindenkit. A záró körnél többen ki is emelték.....és én is ezt éreztem.

Mentem a sivatagban, próbáltam megölelni a kaktuszomat, de csak egyre mélyebb sebeket kaptam tőle. Minél jobban akartam szeretni, ő annál jobban bezárt és sebzett meg engem.

Dee láttam a távolban egy zöldelő hegyet, aminek fel kellett mászni a tetejére, hogy ott megpihenjek, békére leljek és lássam a naplementét.

Nem tudom mi fog ebből kisülni, de remélem jót tesz.

 

 

 

 

Szerző: Mókusélet  2025.03.15. 17:44 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr3618817490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása