Szerda este nem jött vacsorázni és olyan kis púposan járt. Nem tetszett, ezért adtam neki egy kis fájdalomcsillapítót.

Csütörtök reggel szintén nem evett, így behoztam a munkahelyemre. Bágyadt volt, reszketett és nem evett egész nap, sőt inni sem akart. Este levittem a dokihoz.

Feszes a hasa, fáj neki. Csináltak UH-t, az epéje tele van homokkal.Kapott mindenféle szurit, folytassam a fájdalom csillapító és az epehajtó adását. Pénteken talán egy picit jobban volt, de nem evett. Szombat reggel már a fejét sem emelte, ezért irány megint a doki.....és pánik indul.

Branült kapott és infúzióban mindenféle gyógyszert. megint készült UH....kiürült az epesav, lehet, hogy attól görcsölt.

Ültem mellette míg folyt az infúzió és zokogtam. Nem veszíthetem el őt is! Az nem lehet! Feküdt a bújó zsákban és csak pislogott. Fél évvel ezelőtt Vikivel voltam ugyan itt. Délután hazamentünk és én csak ölelgettem, dajkáltam és suttogtam neki, hogy ne adja fel. Én itt leszek, csak ne adja fel. Elmondtam neki, hogy sokkal jobb gazdit érdemelt volna. Olyat, ahol ő egyedül van. Ahol több idő jutott volna rá. Mert ő nagyon okos, csak nálunk nem volt idő Vele egyedül foglalkozni. Féltem, hogy nem éri meg a reggelt.

Vasárnap már a fejét sem emelte, így irány a SUPERVET. Rohadt messze van, a város másik végén. Ott megvizsgálták, szintén csináltak UH-t és kapott infúziót, majd vért vettek tőle. Az epesava magas meg a gyulladási faktora is, de csak minimálisan, az nem indokolja ezt az elesettséget.

Délután evett pár falatot kézből.

Hétfőn, kedden újabb infúzió a mi orvosunknál, és ha már mentem vittem Bogyót is. Ő fél éve fogy, sírdogál, nem eszik.

Kora délután hívtak, hogy Bogyót azonnal vigyem vissza, mert közel van a teljes leálláshoz a veséje.

Neki spéci vesetáp kell (csökkentett fehérjetartalommal). Fasza, eddig nyomtam beléjük a fehérjét, hogy nehogy előjöjjön a hasvíz kór.

1 hete csak sírok és próbálom megoldani őket. 

Pár napig Dézit hoztam dolgozni, de ma már otthon hagytam. Reggel persze megint nem evett. Anyu megy Bogyóért, leviszi a kórházba én meg megyek érte este. Éjjel nem alszom, mert Dézi néha felvakkant. Doki is látta, de nem tudjuk mihez kötni. Kapja a fájdalom csillapítót, a görcs oldót, epehajtót és most már a viszketésre is gyógyszert. 

A szívem szakad értük.

Bármit megtennék, hogy jobban legyenek, de tudomásul kell vennem, hogy megöregedtek. Fel kell készülni.....de még nem tudok.

Ezer ember hívott. A múltamból olyan is, akivel 5-6 éve nem beszéltem. Segítséget ajánlottak, akár anyagit is.......................csak egy ember nem érdeklődik és ebbe belehal a szívem!