Nem tudom mikor kattant ez be, az biztos, hogy évekkel ezelőtt.

70 kiló AKARTAM lenni sluss pass!

Az eszemmel tudtam, hogy nem leszek boldogabb, nem lesz kürt harsona, az ég sem fog megnyílni, de nagyon akartam.

Valamiért azt gondoltam, hogy akkor majd megváltozik minden.

Persze az agyammal, tudtam,hogy nem, de valahogy zsigerből akartam ezt.

Most elértem.

70 kilót mutat a mérleg.................és én megint olyan nagyon boldogtalan vagyok!

Mostanában megint beugranak emlékek, egy egy illatról, vagy helyszínről és sírógörcsöm lesz.

Ma Laci azt mondta: Mónika idén 50 lesz. Elviszem meglepiből egy csillagnézős helyre kettesben.

Hallgattam ahogy tervezget és annyira irigyeltem!

Basszus.....sosem voltam irigy!  SOHA!

Most mégis ezt éreztem........meg azt, hogy milyen rég éreztem magam biztonságban.

Áááááááá, fáradt vagyok. Nem alszom végig egyetlen éjszakát sem. Suzy ma leesett az ágyról. Felkaptam, magamhoz szorítottam....a szívem legalább 160-at vert, hogy úristen megsérült, de szerencsére semmi baja.

Már csak ketten vagyunk. Ő+Én.

Lassan kialakul a rutinunk.

És én készülődök,,,,,,,lélekben, egy kutya nélküli létre.