Minden reggel látom, ahogy ül a jegyautomatáknál.

Nem hangoskodik, nincs berúgva, csak csendesen ül, lehajtott fejjel, a kezében vagy körülötte egy papírpohár.

A padon 2 pokróc összehajtva.

A kabátja a derekáig ér, valaha fehér volt, most sötétszürke a mocsoktól. Ősz a haja és a szakálla is.

Ott ül a padján és fázik.

Évek óta rakosgatok otthon egy Pul and Beer vastag kabátot, amit még Kiskorú vett magának, de nem hordja. A családból senkinek nem jó, kidobni sajnáltam.

Egyik reggel betettem a kocsi csomagtartójába.Leparkoltam, kezemben laptop, az egész napi kajám, a táskám és kézbe vettem a hatalmas meleg kabátot.

A Kisöreg ott ült a padon.Odaléptem hozzá és csak annyit tudtam mondani: hoztam Önnek egy meleg kabátot.

Megpróbált rám nézni.....akkor vettem észre, hogy nem lát jól. A kezébe adtam és eljöttem.

Egész nap facsarodott a szívem. Senki nem érdemli meg, hogy minuszban a padon éjszakázzon. Azon agyaltam, hogy hogyan került ebbe a helyzetbe. Hogy vajon jó ember volt, vagy rossz. Hogy van-e családja csak nem keresik.

Délután mentem haza és Őszapóka ott ült a padon.Némán, csendesen, a fejét lehajtva egy vastag, meleg kék kabátban. A lábánál az összes kincse, egy koszos (valaha) fehér kabát.

Elmosolyodtam........és azóta minden nap, mikor meglátom Őt.