Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!. . . Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?. . . Amit nem lehet elmondani.
Keresés
Friss topikok
Rebelde:
Ügyes vagy! Örülni fogsz hidd el :) (2019.03.09. 12:45)Elkezdtem
Évente egyszer szoktunk találkozni nagycsaládilag.
Idén-rohadt sok munkám volt benne- Angiéknál találkoztunk. MOST ELŐSZÖR.
Annyira jól sikerült, hogy nagyon.
Virágom kitalált egy tök jó interaktív játékot, amiben az egész család részt vett és jól szórakoztunk.
A kaja-mint eddig…
Ha ez az év legalább annyi jót hoz, mint a tavalyi, akkor az nekem elég.
Visszanézve a képeket, rengeteg gyönyörű helyen jártunk, sok baráttal találkoztunk és bakancslistámra is került pipa. Szerettelek '23, úgyhogy 24 légyszi legyél kurva jó!