Tudom, hogy így működik.
Tudom, hisz dolgoztam egészségügyben.
De szembesülni vele akkor is döbbenet volt.
Lajost a Fül-Orr-Gégészeti klinikán műtötte valami főmufti. Hozzá küldtek, mikor kiderült, hogy a baj van.
Doki egyébként szimpi, nyugodt, figyelmes.
1 héttel a rák diagnosztizálása után már újra-harmadszor is- műtőben volt.
Doki elmagyarázta mit hogyan fog csinálni, milyen eredményt várhatunk.
Anyu szétszórt a nővérek közt gyorsan 30 rugót az 1 hét alatt, hogy odafigyeljenek rá, és ment minden nap. Volt úgy, hogy kétszer.
Aztán Enikő szólt, hogy holnap reggel 9-re vár minket a Doki megbeszélni a továbbiakat. Vigyünk 100 000 magyar forintot egy helyes kis borítékban.
100 000 Ft!
Ha kimondom, sok.
Ha arra gondolok, hogy más fél évet is vár erre a műtétre-ami ugye egy ráknál, ami szóródhat- nem sok.
Egy élet ára!
Nemrég olvastam egy cikket a Telki kórház bezárásáról. Hogy még mindig mennyi pénz van az OEP-nél és nem érdekük a magánkórházak működtetése, mert akkor nincs ugye paraszolovencia.
Azon agyaltam, ha ez doki keresne havi 2 millát, elfogadná-e a pénzt?
20 műtét, ami ha csak napi kettőt csinál, 10 nap alatt megvan. De csináljon ennyit egy egész hónapban.
Bassza meg, felmegy az agyvizem!
Mi van, ha valaki nem tudja ezt kifizetni???
