Június 30-ára egy csapatépítőt terveztünk.

Bíztunk benne, hogy jobban sikerül, mint a 2 évvel ezelőtti, amikoris az év legmelegebb napját kiválasztanunk, így mire leértünk Szentendrére, úgy néztünk ki , mint akik a zuhany alól jöttek.

A kisfőnök a festői Turán lakik, konkrétan a tábla előtti utolsó utcán, ahova föld út meg és a jobb oldalon már az erdő terjeszkedik. Megpróbáltunk  bejutni a rohadt sok EU-s pénzből felújított kastélyba, de oda csak a NER.-es köcsögök mehetnek. Vicc, hogy hagyjuk.....de ennyi.

Imádtam. Nekem is ekkora kert kéne....a ház sarkából nem látszik a szomszéd olyan messze van!

Mire leértünk, pont kisült az öregtésztás kenyér. Forró volt és ropogós. Vártunk fél órát, hogy szeletelhetőre hüljön, majd nekiestünk kacsazsírral és hagymával. Kb. ezer éve nem eszek- még újhagymát sem, mert ég a gyomrom- de most semmi ilyen nem volt. Konkrétan bezabáltunk és elfeküdtünk.

Kisfőnöknek hatalmas kemencéje van, így a kenyér után betolta a csülköt, a tarját és csorkecombokat.

4 óra után ebédeltünk, addig ment a csipegetés. Hol egy kis guadás pogácsa, hol egy kis moscauer. Mire ebédre került a sor, már nem fért belénk szinte semmi.

A fiúk a nyárikonyha  (baromi hűvös volt benne) mellett vertek tanyát és iszogattak.

Meleg is volt, pia is volt...szépen néztek ki délutánra!

Összességében nagyon jól sikerült!