Hétfőn későn értem haza. Edzeni kellett volna mennem, de arról is lemaradtam, mert mostanában nagyon sok a munka. Fél 4-kor még megbeszélésbe kezdtünk, és 6 felé hagytuk csak abba.

Nekiálltam főzni, mikor megcsörrent a telefonom. Néztem a kijelzőt és nem tudtam mit tegyek....................majd felvettem.

Egy hang-amit nem hallottam 1 éve-szólt bele: Szia Mókus, nem haragudj, hogy hívlak, igazából nem is tudom, hogy miért teszem, de baj van!

Péter Zember üzlettársa. Onnantól kezdve 1 órán keresztül csak beszélt. Mondta, mondta, mondta és én hallgattam, néha sírtam, aztán zokogtam.

Csak azt ismételgettem, hogy nem lehet, ez nem Ő.

Nem tudja, hogy Zember tudja-e mit csinál, Ő pedig nem tudja mit csináljanak. Azért hívott, mert Zembernek senkie nincs és valahogy meg akarta osztani velem a kétségbeesését, a bánatát és a dühét.

Nem tudtam segíteni csak azzal, hogy végighallgattam.

Majd egész éjszaka bőgtem.

Remélem tévednek....................mert ha nem...................nagy a baj!