Egyszer már mondtam, hogy ha ezen túl leszek, akkor soha többet nem veszek fel hitelt.

SOHA TÖBBET!

Aztán az élet felülírta.

Március végéig ki kell fizetnem Zembert, mert akkor telik le az 1 év.

Muszáj!.........de az égiek, meg Brüsszel :-) mást akar.

A földhivatalnak digitális nyilvántartásra kell átállnia, de finoman fogalmazva sem megy zökkenőmentesen. Konkrétan fél év csúszásban vannak! A gyerekek nem tudnak beköltözni a házba, mert a földhivatal nem tudja kiadni a használatbavételit és e nélkül a bank nem utal. Nem költöznek, én nem tudom eladni SAKK MATT.

Megbeszéltük, hogy nem gond, átköltöznek addig hozzám.

Majd eszembe jutott, hogy ó basszus, még van rajta hitel (szépen minden hónapban leemelnek 125 000 Ft-ot tőlem) Ha jön egy vevő, hiába fizetem ki a bankot a foglalóból, ha a földhivatal nem törli a tulajdoni lapról márciusig, megint kicsúszok az időből. SAKK MATT!

És akkor megint jött az Öcsém.

Aki közölte Kiskorúval, hogy kifizeti a vállalkozót és majd ha a bank fizet, visszakapja. 50 millió!

Ötven és Ő kifizeti.

Pénteken hívott, mondtam, hogy jöjjön át kajálni. Nem jön, mert nem szereti a káposztát! Pedig én szeretnék veled beszélni.....mondtam.

1 hete görcsölök azon, hogy pénzt kell Tőle kérjek, hogy nehogy belefussak abba, hogy törlik a szerződésem.

Le akarom zárni!

Elmondtam neki, hogy mi a szitu. Válasz: akkor Neked utalok , meg Zembernek 26-ot és túl vagy rajta.

Nem akartam!

Én szeretném ezt rendezni!

1 perc múlva pittyent a telefonom. Megláttam, sírva fakadtam!

Majd lecsattogtam a sarki bankba, és elmondtam mit szeretnék.

Kitöltöttem a papírokat, ma már meg is küldték a végzáró számlát. December 11-én leemelik és VÉGE!

Januárban meghirdetem a lakást, eladom, kifizetem azt az embert, akivel le akartam élni az életem, és új élet kezdődik.

Hitel nélkül.

Teher nélkül.

Függés nélkül.

Egyedül.