..............ma is volt aktuális bőgésem......pedig már én is unom!
Szelektáltam a benti e-mailokat,mert már kezdett káosz lenni. Egyszer csak eljutottam egyhez,aminek ez volt a címe:....jezuskaja@freemail.com.
Eszembe jutott az a nap-tavaly-mikor kaptam. Jézuska írt,hogy szeretné,ha válasz levélben leírnám,hogy mit szeretnék Tőle Karácsonyra. Soha életemben nem kaptam ilyen kedveset!
Az ex a maga módján jó ember,de nem egy romantikus lélek. Istenem hányszor volt ,hogy megbeszéltük,hogy nincs pénzünk, ezért ágyat vagy hűtőt vagy tudomisén mit veszünk magunknak Karácsonyra. Persze én mindig odacsempésztem valami kis pici jelképes dolgot. Csak a meglepetés öröméért.........és hányszor álltam úgy a fa alatt,hogy csak nekem nem volt ott semmi! Mint az Igazából szerelemben,mikor Emma Thomson számít a nyakláncra és nem azt kapja. Csalódott, elbújik a bánatával, aztán-mert ő az erős ANYA-visszamegy mosolyogni és a férje még csak észre sem veszi.
Erre ez a levél.
Felkavart! Gondoltam rá,hátha megint írnék......talán teljesülne a kívánságom......
Hazafelé felvettem a Kiskorút a sulijánál. Dugóztunk.
Egyszercsak feléfordultam és azt mondtam:Kisfiam, írni kéne lassan a Jézuskának.
Már 15 éves, de pici korától kezdve,minden évben írtunk. Mikor még nem ismerte a betűket, rajzolt. Őrzök egy lapot, amit 6 éves korában küldött...sehogy sem tudtam kitalálni,hogy az 5 felsorolt kívánságból mi az első. Egy téglalap volt egy kis pacával a közepén. Hörcsögöt kért a Jézuskától! :-)
Felémfordult és azt mondta:Anya,nem kérek tv-t Karácsonyra! Régebben beszéltünk róla,hogy a régi nagy behemót tv-jét lecserélem egy kicsi lcd készülékre.
Mondom neki:de miért?
Azért,mert nem szeretném,ha te nélkülöznél,hogy nekem új tv-m legyen.Költsd magadra,vegyél valamit belőle.Menj szórakozni!
Elkezdtem sírni. Ömlött a könnyem és megszólalni sem tudtam,Ő meg nem szólt semmit csak szorosan megfogta a sebváltót markoló kezemet!
Az én Kisfiam! Sokszor trehány, flegma,kamasz......de mégis annyiszor olyan felnőtt!
Szégyeltem magam!
Milyen példát mutatok a gyerekemnek?
Elhagyott az apja.
Most elhagyott a szerelmem is.......és gyönge vagyok, pedig egy ANYA nem lehet gyönge!Nem sírhat!
Úgyhogy most tréningezek. Próbálom erősíteni magam,hogy majd a Nagy Nap Estéjén..........mikor megint csak ketten leszünk a fa körül kibírjam bőgés nélkül.
Majd körülnézek a NET-en,hátha valaki tud valami jó megoldást.
 

 

Szerző: Mókusélet  2009.11.12. 08:27 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr591519522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MajorAnna · http://manna.blog.hu 2009.11.12. 14:20:20

A NET-en nincs megoldás. A megoldás ott van a kezdedben. A megoldás első része, hogy igenis jól ki kell bőgd magad. A gyereked meg jó, ha látja, hogy nem szégyen sírni, sőt, ki kell hogy jöjjön a fájdalom így, ha másképp nem tud. A gyereked azt látja, hogy Te erődön felül teszel érte, magatokért mindent és mindeközben megpróbálsz a párkapcsolataidban is boldogulni. A fiad azt látja, hogy vannak problémák, de ezeket a problémákat meg lehet oldani. Azt látja, hogy megbántottak és ez fáj neked. Látja, hogy ez nem helyes és hiszem és remélem, hogy tanul ebből, hogy ő ne bántson másokat. Tudom, hogy csak és kizárólag az idő fog segíteni. A megoldás második része, hogy mindenre hagysz magadnak időt. Ill. hogy nem hagyod a hétköznapjaidba újra beférkőzni.
süti beállítások módosítása