Pár évvel ezelőtt baktattam haza egy átdolgozott éjszaka után.
Betértem a sarki kisbolta vásárolni.
Az üzlet előtt ült egy rettenetesen koszos és még annál is csúnyább bandzsa vörös-fekete foltos kismacska.
A boltos azt mondta, hogy reggel óta ott gubbaszt, megevett már egy csomó párizsit és nem tudja honnan került elő.
Kifelé egy hirtelen ötlettől vezérelve a hónom alá kaptam és hazavittem.
Megfürdettem csináltam neki helyet, Chimneyt lenyugtattam….így került hozzánk Shakespeare a MACSKA.
Kb. 10 éves volt, mikor a szomszéd kutya elkapta. Szerencsétlen kis hülye egyáltalán nem félt a kutyáktól, mert nálunk sosem bántották.
Eltelt fél év, mikor Anyukám telefonált: kéne egy fehér cica….kék szemekkel.
Neki.
Aki távolról szereti az állatokat, de ne érjenek hozzá,mert fúj szőrös és „ne lépj rá te hülye dög a papucsomra”! típus.
Így került anyuhoz dr. Fehér Klára alias G.Mici.
Mici a lakásban jött-ment, de minden délután lelkiismeretesen kivonult vadászni.
Este aztán haza jött-sosem egyedül-hol egy vakondot,hol egy fél egeret hozott, letette a küszöbre:Neked vadásztam!- nézett anyura és elvonult lefeküdni.
Anyám persze ordibált,hogy ez a hülye dög,már megint!...de szerette Micit.
Idén nyáron aztán Mici beteg lett…..valahol fagyállót ivott.
Infúzió,kórház.
Az orvos egyik du. azt mondta,nem tehet többet.
Vagy segít,hogy fájdalom mentesen gyorsan túl legyen rajta a cica vagy lassan ….de mindenképp ennyi volt.
Bőgtek egy sort, aztán eltemették.
3 hete Anyukám telefonált: kéne egy fehér cica….kék szemekkel. Már meg sem lepődtem!
Másnap telefonált, hogy megvan a cica, de szerzett egy feketét is zöld szemmel,hogy ne unatkozzon. Menjek már ki megfürdetni őket.
Két apró szőrcsomag, a tenyeremben elfértek. A fehér Istenként néz Anyura, mindenhová követi, ha leül azonnal az ölébe mászik,rátelepszik a kötésére.
A fekete addig legombolyítja a fonalat, elbújik, majd a legváratlanabb pillanatokban előugrik, végigszáguld a szobán,hogy a következő percben már megint ne találd.
Múlt héten Anyukám őszölni ment.
Minden évben 1 hetet meleg víz mellett töltenek Lajossal. Szépen telepakolják a lakókocsit meleg takaróval, ezzel-azzal és elindulnak.
Telefonált: Te mókus……a macskák.
Kicsivel elvitáztunk egy darabig-mert „értsd meg a macska nem kutya, az nem ül le békésen, ez ugrik vazze! Nem tudod kizárni, kikaparja az új ülőgarnitúrát, nem vagyunk itthon unatkozni fognak szétszedik a lakást”…..aztán elhoztuk őket.
Szépen letakartuk egy jó nagy pokróccal az ágyat, hogy mindenki megnyugodjon.
Béke van.
A macskák békésen alszanak a pokróc alatt :-)
