Hétvégén megint ünnepeltünk.
Harmadszorra azt hiszem.
Megkaptam a parfümöt, sok virágot és Anyutól-már korábban álmaim szandálját.
Az úgy volt, hogy kinéztem a cipőt. Gyönyörű, halványlila pihe-puha…..de nem vettem meg mégsem 15 000 pénzért. Aztán a net-en keresgélni kezdtem, és megtaláltam a szandiját.
Ültem és néztem………….sóhajtoztam. Magyar országon persze nem lehet kapni, de ez nem lehet akadály egy mindenre elszánt Mókusnak. :-)
Felhívtam az unokatesómat, hogy 50 Euróig jó nálam a topán, lesz szíves megvenni.
2 nap múlva hívott:
Te Mókus…itt állok és tényleg csodaszép.
Gyönyörű és kényelmes is….de 110 Euro. Kell?
Szerinted vazze?????
A lélektani határomon konkrétan 15 ezerrel van túl. Mondtam, hogy nem kell és szóltam a csajoknak, hogy egy vígasztaló fagyizásra van szükségem rettentő mód.
Nem ám kis fagyi…jó nagy! Csoki öntettel és mogyoró darabokkal a tetején!
2 hét múlva Anyukám elém állt:
Kislányom, én még sosem láttam, hogy ennyire vágytál volna valamire……és a kezében ott volt egy doboz, benne az én álmaim szandálja.
Sírva fakadtam. Ez a szülinapom már csak ilyen.
Írtam Mannának, hogy most vehetek egy vitrint, mert hogy az utcára tuti nem megyek benne.
Hógyisne! Még rálép valaki!
Este TNT koncertre mentünk.
5 éve a búcsú koncerten is ott voltam. Nem akartam kihagyni most sem.
Megérte!
