Amikor az ember az (első) esküvőjére készül, az egy iszonyat stresszes állapot.
Van egy elképzelés és van egy budget. Aztán vannak az elvárások:
- Mancika lányát meg kell hívni, mert én is voltam az Ő lányának az esküvőjén.
- Lujzi néni nem ülhet Rózsa néni mellé, mert ki nem állhatják egymást stb.
Ildiék ezt nemrég úgy előzték meg, hogy elutaztak Maldívra. Ott szépen ketten kézen fogva lesétáltak a homokos partra szeretlek-szeretlek, akarom-akarom. Aztán beültek a stégen lévő bungalow jakuzzijába és az üveg fenéken keresztül nézték a halakat, az égen a csillagokat és pezsgőt ittak. Igaz, a srácnak a második esküvője. nem akart megfelelni senkinek és annyi pénzből meghitté tették MAGUKNAK a dolgot. Csak Róluk szólt, csak Ők voltak fontosak.
Ha egyszer férjhez megyek másodszor.......csak így!
Szombaton egy esküvőn voltam. A pár egy Big-Band zenekarban ismerkedett meg így több, mint 1 órán keresztül játszottak. Nekem eszembe sem jutna ilyet csinálni!
Megölték a bulit. A násznép ült, hallgatta őket, néhányan kimentek bagózni, a gyerekek rohangáltak.
Aztán némi zene, majd mennyasszony tánc.
½ 1 felé jöttünk mi. A fiatalok salsáztak valamikor, el is jutottak egy közép szintig. Felkértek minket egy műsorra. Fergeteges hangulatot csináltunk! Táncoltunk a párral, ruedáztunk, aztán lenyomtuk a koreónkat….sikerünk volt.
A műsor után átöltöztünk és lementünk bulizni! Hajnal 4-ig nyomtuk. A buli végén oda jött a menyasszony, megköszönte, hogy maradtunk és feldobtuk az esküvőt.
Ma ezt az e-mailt kaptuk a tanárunktól:
Sziasztok!
No! Csak annyit szeretnék igazából írni, hogy nagyon büszke vagyok a csapatra.
Jó volt látni, hogy milyen energiával, odafigyeléssel, elhivatottsággal készültetek erre a fellépésre, és ahhoz képest, hogy igazából ez egy "amatőr" társaság, ahhoz képest profikat megszégyenítő módon sikerült a tegnapi fellépést abszolválni.
Szóval, gratulálok! Mindenkinek! :)
A csapat egy része: