Túl vagyok az első héten.

Néha sírni van kedvem,máskor tetszik, de az tartja bennem a lelket, hogy olyan nemzetközi szoftverekkel dolgozunk, ami majd később jól jöhet.

A kollégák kedvesek, a közvetlen főnököm egy 26 éves srác, aki úgy tűnik tart tőlem. Nagy az elméleti tudása, jól beszél angolul, de még csak 1 éve dolgozik.

Figyel rám, Ő magyarázza amit nem tudok, cserébe kérdez, hogy én mit és hogy csinálnék. Sikerült két olyan dologba belekötnöm, ami a gazdasági igazgatóig ment és azt mondták igazam van. 

Jaaaaaaa, én TUDTAM! :-)

Néha az az érzésem, hogy nem multinál nyomom, hanem egy nagy vízfejű állami cégnél. 

Gyártjuk a papírt.

Hogy meg legyen!

Megírjuk e-mailben, majd elmentjük, majd kinyomtassuk, hogy tuti legyen!

Komolyan  Brazília fáinak felét  ezek miatt irtották ki!

A közvetlen kolléganőm szintén 30 alatti, magyarázza a szoftvert:

-aztán megnyomod a dzsenerale mentensz gombot, aztán ezt a  pléj dilitet......mondom neki Életem, te mennyire beszélsz angolul?

-rám néz majd közli, hogy konkrétan egy büdös szót sem. Jesz meg okéjj és tud bólogatni is.

Na a multik kurva anyját!!!!!

Két körös angol interjún kellett átesnem, hogy felvegyenek ide,ahol bár a szoftver angol, de használni a nyelvet nem hiszem, hogy fogom.

Mindenhol kérik, MINDENHOL! Tök feleslegesen és ilyenkor szétvet az ideg......