Nem vagyok gép.

Kérdezek.

Mert szeretem tudni, hogy mi miért történik.

Miért esik az eső?

Miért van ár-apály?

Miért nem tanultál büdös kölök?

Miért így működik a szoftver? És ha így működik (hibásan) agyalok, hogy hogyan lehetne javítani. Mi a logika benne?

Értékelésen voltam.

Először megkérdeztek engem, hogy hogy érzem, megfelel-e nekem a munka. Ők tudják, hogy magasabb munkakörből jöttem. Hogy sokkal magasabb a végzettségem blabla.

Mit mondjak?

Hogy vasárnap du. már gyomorgörcsöm van, hogy be kell mennem?

Hogy minden hétfőn herpesz jelenik meg rajtam az idegtől.

Minden rendben mondtam.

Ekkor megkérdezték a huszon éves főnökömet, hogy ő hogy látja.

Szerinte baj van velem.

A munkámba nem tudott belekötni, hisz 2 hónap alatt feldolgoztam a 2012-es szerződés elmaradásokat, minden lefűzve, bekérve, rendbetéve.

Megtanultam 2 nagy szoftvert kezelni a nulláról.

De BAJ VAN!

Mert, hogy kérdezek.

Sokat!

És meg akarom érteni és nem fogadom el, ha valami nem jól működik.

Ültem és nem hittem el.

Ekkor rám néztek:mondjak valamit.

Igen! Meg AKAROM érteni, ha stabil bónuszt számlázok valakinek, akkor progresszívet is lehet, de fordítva nem biztos. Akarom tudni a háttérinfót, hogy megértsem. Mert ha értem, nem hibázok.

Kolléganőm…..kedvelem, de a postaforgalmis 3 évesével üti a gépet, mert azt mondták, hogy ezt a gombot nyomd meg és ha itt ezt látod leírva, akkor ide kell beírni.

Én tudni akarom az okát!

A nagyfőnök nézett, és azt mondta: de hisz ez jó. Innováció, ha valamit jobbíthatunk és ő rájön, az nekünk jó.

Fiatal srác nézett, majd közölte: privát telefont is intéz nap közben!!! És láttam, hogy internetezik is!!!

Ültem ott, összeszorítottam a szám , és nem szóltam többet egy szót sem!

Kalapált a szívem.

Mit mondjak? Hogy jár nekem fél óra fizetetlen ebéd szünet, amit én a gép előtt ülve töltök. Ott ebédelek és közben megnézem az e-mailjeimet? Vagy azt, hogy a gyerekem bejelentkezik ha végzett a suliban és beszélek vele 3 percet?

Nem megyek le naponta 4* dohányozni 10 percre?

De nem szóltam.

Haza felé kibőgtem magam, majd másnap reggel 8 és du. 5 között csak annyi hagyta el a szám, hogy Jó reggelt és du. sziasztok.

Gép leszek.

Vagy már az vagyok.