Már annyit hallottam róla. De sajnos nem reklámokból, nem azért, mert ezt az álomvilágot valaki promózta, hanem mert egy apró pici vak kiskutyát kidobtak a szemétbe és az itt lakó Angyal fogadta örökbe.

Először csak a facen olvastam Míra naplóját. Persze minden nap bőgtem - akkor is, mikor nem történt baj-mert Márti annyira szépen írt róla. Vele, általa hallottam először Petesmalomról és a vidra parkról.

Aztán tavaly egy rendezvényen megismertem személyesen is. Vannak olyan emberek az életemben, akikkel az első perctől azt érzem, hogy ismerem ezer éve. Ha nem találkozunk vagy beszélünk egy ideig, akkor is tudjuk ott folytatni, ahol abba hagytuk. Ő ilyen.

Egy csoda világban él! A lábodi tavak közelében, a világ vége tábla után kettővel, az óperencián is túl.

Tara-az én gyönyörű idi gyerekem-hozzá költözött HAZA.

Mivel rég óta vágytam ide, Apraja vezetőségével lementünk hétvégére.

Nincsenek szavak!

Csak csupa nyálas, giccses ragacsos rózsaszín  ömlengés jut eszembe.

Csend van és béke.

És a természet! Ott, a közeledben. Felmentünk a kilátóra és csak néztük a fényeket a tavon. Leszállt egy szürke gém, a gólya a csőrében egy halom fészeknek valóval elhúzott a fejünk felett.Eszméletlen hely.

A szállás az erdő közepén, 10 km-re mindentől. Este úgy, de úgy világítottak a csillagok!

Reggel nyúl, és őzikék voltak a kertben, mellettem szállt fel a fácán.

Márti, meg elhalmozott minket minden féle égi és földi jóval. Halászlét főzött és halpaprikást, császármorzsát és pálinkát :-)

Vissza kell még ide mennünk,pár napra az tuti!