Egyrészt alig vártam már. Vasárnap írtam Esztinek, hogy lelkes vagyok, motivált és hallelúja hegyeket fogok megmozgatni.
Ehhez képest a valóság az, hogy szerencsére továbbra is nagyon várom az edzéseket, örömel megyek, szívesen csinálom...............de utána nem a hegyeket nem mozgatom, hanem a bugyim levétele is fizikai fájdalmat okoz.
Vonszolom magam, ha nem alacsony padlós villamos jön. akkor csúnyán nézek.
Lassan dialízisre is mennem kell, mert pisilni is csak kétszer megyek, hogy ne kelljen leülni a wc-re.....szóval brutál izomlázam van.
Hétvégén is megyek egyszer, akkor futnom kell- hehe- vánszorgok a futópadon, kezdésnek 20 percet.
Alakulok, picit fogytam is és örülnöm kell/ene.
.........de nem megy. Szenvedek odabent, kívül pedig mosolygok. A zuhany alatt szoktam összetörni, kibőgöm magam, majd felállok, korona megigazít és minden megy tovább.
