Egyszer már írtam levelet, ez a második.....mert nem beszélsz, én meg lassan megfulladok.
Szombaton mikor ültünk a kocsiban, és Péter megint hivott pánikban, hogy mi lesz, akkor hallottam először, hogy megijedtél te is. Hogy bizonytalan a jövő, hogy nehéz idők jönnek. Akkor szerettelek volna…