Egyszer már írtam levelet, ez a második.....mert nem beszélsz, én meg lassan megfulladok. Szombaton mikor ültünk a kocsiban, és Péter megint hivott pánikban, hogy mi lesz, akkor hallottam először, hogy megijedtél te is. Hogy bizonytalan a jövő, hogy nehéz idők jönnek. Akkor szerettelek volna átölelni és azt mondani, hogy nem lesz baj!
Hogy itt leszek és segítek!
Ha az kell, meghallgatlak, vagy fogom a kezed hogy érezd, nem vagy egyedül.
Hogy ha nem lesz munkád én itt leszek és segítek!
Aztán az agyam bekapcsolt.....hol voltál mikor kétségbe esve zokozgtam az életemért a tó parton? Ott voltál, hogy azt mond..... nem kell egyedül végig csinálnod, itt leszek?!.....egy kurvánal voltál és leszartál engem.
Soha életemben nem voltam még annyira kétségbe esve és annyira magányos!
Ott a kocsiban sírva fakadtam.
Mert a szeretet nem mérlegel. Mert a szeretet önzetlen. Sirattam azt, aki melletted lettem. Siratom azt a nőt, aki sosem mérlegelt, csak adott, .... mert megváltozott és ez nem jó.
Elmúltam 50 éves és rákbeteg vagyok.
Mostanában sokszor vannak rossz sejteseim, remélem csak a lelki állapotom miatt, de rettegek a következő CT-tol.
Persze ezt te nem tudod...... honnan is tudnád? Sosem kérdezed, mert nem érdekel. Nem kérdezted sosem, hogy mit mondott a pszichológus a kineziológus.
Mikor júniusban sírva ott ültél a padon,-nem tudva, hogy nekem még mennyi van hátra- a felét simán oda adtam volna a hátralevő életemnek azért, hogy rendbe hozzuk!
Nem tudom, hogy mikor lesz vége..... de most arra gondolok, hogy ha 3 év múlva , akkor mire fogok gondolni?
Hogy megérte - e ennek a felét boldogtalanul élni?
Megérte-e gondoskodni, ellátni, szeretni egy embert és reménykedni, cserébe nem kapni érte csak bánatot, hazugságot és azt érezni, hogy kihasználtak.
Peter atölelt mikor haza értünk és azt kérte, álljak melléd és vigyáztak rád, mert nehéz idők jönnek.
Itthon vagyunk pár napja és úgy csinálunk, mintha minden rendben lenne.
Pedig nincs! Nagyon nincs.
A hajón azt kértem, hogy költözz el pénteken ha haza értünk......és még mindig együtt lakunk.
Így egyikünknek sincs élete és az idő megy.
Nekem viszont abból van a legkevesebb.
Időből.
És már nem akarom olyan emberrel tölteni, aki nem szeret.
Olyan emberrel aki csak elvesz belőle, de nem ad hozzá.
Olyan emberrel, aki depressziós mert a kurvája egy fiatalabb pasival elköltözött egy lakásba, amit ő fizetett.
A legjobban az fáj, hogy annyit nem mondtál :bocsáss meg.
Meg az, amikor azt mondtad, hogy nem fekszel le velem, mert úgy érzed megcsalod őt. Egy KURVÁT, aki 15 ezerért bárkit leszop. Remélem mikor eszedbe jut ez a nő , ez a kép van előtted! Hogy mikor te felrugtad az életüket őt épp egy koszos román kamionos dugott.
De ugye megérte.....mert rajongott. Igen, a pénzért, aztán tiltott is mindenhol, de biztos meg érte.... en meg szép lassan belehalok.
Tegnap reggel Péter kiborult nekem a telefonba. Én meg az óta azon agyalok, hogy mit csináljak.
Az igazi Én azt mondja: nem lesz baj. Rendbe jön a munkád, ne rettegj a jövőtől.Itt vagyok és együtt megoldjuk. Túl leszünk ezen, mert ketten erősek vagyunk. Együtt!.... ............................és ilyen helyzetben, nem hagyhatod magára.
A másik azt mondja: nem akarok így élni. Adni és várni arra, hogy a kurva megbocsásson. Hogy elolvassa a leveleket amit az anyjának oda adsz. Nem akarok még egyszer ülni a szobában és végig nézni ahogy készülsz elmenni, tudva hogy hazudsz-nem kamionossal találkozol.
Nem akarok Karácsonykor parfümöt bontani, amit az utolsó pillanatban vettél nekem mert ugye a ribanc is kapott.
Nem akarok családot játszani,mikor már nem vagyunk azok.
A hajón az emberek boldogok voltak. Át ölelték egymást, össze bújtak, nekem meg a szívem facsarodot.
1.5 éve így élek és nem bírom tovább!
… a legrosszabb az, hogy a hajón is sokszor eszembe jutott...... néztem a korlátot és a vizet..... milyen egyszerű lenne.
Ezért járok kineziológushoz. Nehogy egyszer a gyenge énem kerüljön ki győztesen egy ilyen pillanatban.
Néha mérhetetlen dühöt érzek, máskor ürességet. Aztán meg féltést, hogy ne legyen veled baj.
Egy idióta vagyok,hogy még mindig érzek.
