Szeptemberben.
Már rohadtul fáradtak voltunk mindketten, úgyhogy ránk fért.
Dél körül szálltunk le Bariban. A szállást nagyon hamar megtaláltuk és jó helyen is volt. Annyit tudtunk róla, hogy ott lakik a házigazda hölgy a macskájával, de erre nem számítottam. 9-es volt az értékelése, így simán be mertem vállalni.Erre kiderül, hogy egy szép nagy lakás 4 azaz négy darab szobával, és mindegyiket kiadja. Ezzel nem lenne bajom, de 1 db. KÖZÖS fürdőszoba volt, amiben volt a wc is.
Már láttam magam előtt, hogy reggel összepisilem magam, mert az egyik szoba férfi lakója (akikkel különben nem találkoztunk csak egyszer össze a folyosón) beül a budiba szarni egy újsággal.
Barinak van egy óvárosi, macskaköves régi házas, nagyon szerethető része és közvetlenül mellette a főutcája, ami olyan, mint a Rambla, vagy a Khaosan Rod, tele üzletekkel, kiülős helyekkel.
Fő látványossága egy román stílusban épült templom, ahol Szt Miklós erekjéit örzik. Miután konstatáltam, hogy itt nyugszik a Mikulás, leültünk a tövébe egy hangulatos kis kávézóba, hogy megkóstoljuk a babát. Gyakorlatilag egy piskóta szerű cucc valami alkoholos bizbasszal leöntve oszt jóvan.
Másnap vonatra szálltunk és megnéztük Monopolyt és Polignano a Mare-t is. Ez utóbbiban van egy híres öböl egy sziklahasadékban. Egyébként álom gyönyörű helyek.
Séta közben becsattogtunk egy "közértbe". Bácsi áll a pult mögött, vehetsz tőle, kenyeret, tejet, és a pultból mortadellát, serrano sonkát, friss scramozolát és ezer féle sajtot. Aztán láttuk, hogy a bácsi a kért cuccokat belepakolja egy félbe vágott zsermlébe és az emberek ezt eszik ebédre.
A straciatellát már rég meg akartam kóstolni, így azt kértünk, meg friss mozzarellát. Ez utóbbit nem golyóban árulják, hanem kis csomókat kötnek belőle és annyit kérsz, amennyire gusztusod van.
Isteni finom volt mindkettő.
Egy kis üzlet előtt nagy tömeget láttunk, az emberek kezében kis cetlikkel várakoztak. Bármi is az, nekem kell!
Emberünk csak olaszul beszél, én csak olaszul nem, de a nutell-mint hívó szó nemzetközi- így megértettük egymást. Kaptam egy számot és leültem várni. Bent 3 hölgy készítette különböző töltelékekkel azt a bárakármit. Aztán feltűnt, hogy emberünk időnént elkurjantja magát, hogy centodiciassette, centodiciotto hűűűű vazze, ez olaszul mondja a számokat. Pánik indul, de megoldottam. Valamilyen tésztába nutella volt. Jól szétégette a számat és ennyi.
Délután visszavonatoztunk Bariba és bementünk ismét az óvárosba. 6 óra felé az éttermekben még bőven van hely, mert az olaszok olyankor a délutáni Aperoljukra ülnek be egy kis mogyoró meg olajbogyó kiséretébe. Vacsizni 9-10 óra körül kezdenek. Előző este tésztát ettünk egy cuki étteremben, most Zember pizzára vágyott. Találtunk egy kis helyet, amit tegnap nem tudtunk megnézni, mert 9-kor hatalmas sor állt előtte, így bementünk. Összesen 2*2 asztala volt kint és bent egy pult. Kértünk 2 pizzát és 2 sört.
Ááááááááá isteni volt!
Hazafelé még megálltunk az előző nap megismert fagyizónál, hogy hazáig elnyaljuk azt a szerény 3 gombócot. :-)
