Ültem a fotelemben és azon gondolkodtam, hogy máskor ilyenkor kiteszem a bakancsomat. Hajnalban lopakadom, hogy az övébe belecsempésszek valami kis kedvességet.

Mindketten tudjuk, de valahogy ez  megmaradt, hogy úgy csinálunk, mintha..........

Ültem és könnyeztem, hogy nincs kinek adjak. Nem a csoki fáj, hanem a hiány. Nincs senki, akiről gondoskodjak.Aki elől dugdossa a meglepit.  Nem kell vasárnap délután senkinek behozni egy kávét egy kis sütivel, pedig ezt én imádom.

Csütörtökön egy régi talán barát elhívott ebédelni. Nem mentem, de több mint 2 órát beszéltünk úgy, mint nagyon régen. Neki mondtam ezt ki, Ő meg csak nézett rám, a szája szegletében egy kis mosollyal és azt mondta: Neked ez hiányzik? Én soha nem kaptam ezt meg,

Este ültem az ágyban, mikor a szomszéd csaj rám írt:

Fent vagy?

Ki tudsz jönni?

Felkaptam a kabátom és rohantam, mert azt hittem, hogy baj van. A kapuban ott állt a MIKULÁS és egy Krampusz. Köpni nyelni nem tudtam! Megkérdezte, hogy jó voltam-e egész évben, majd a kezembe nyomott egy csomagot meg egy kupica jagert :-)

Mégis vannak CSODÁK!

Kaptam ajándékot!

Megköszöntem majd bementem és kibőgtem magam.

img_1055-collage.jpg

 

Szerző: Mókusélet  2024.12.06. 13:29 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr5618746362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása