Megvan a 3.

Első a fogfájásom, ami csak hab a tortán, mert, hogy állkapocs gyulladásom van.Minden héten 2* reggel a fogorvosnál kezdek. Még nem tudom mennyibe fog kerülni, de gondolom nem kevésbe.

Második a kocsim. Kicsi nekikoccant valaminek. Nem túl nagy, alig éreztük, picit meghúzva a hátulja, egy tenyérnyi helyen lejött a festék. DE a koccanástól kiszakadt 3 kapocs, ami a keréknél odafogja a kasznit. Ha zötyögős úton megyek lógni kezd, ezért a Hungárián közlekedem:-)

Harmadik........beszart a TV-m.Kép van, de a hang néha elmegy.Nov.2-án volt 2 éves, garancia lejárt.

Ezért tegnap este Slágert hallgattam. 8-kor megszólalt Vas Maya hangja: "Belenéz egy pufi kisgyerek szemébe és kétségbe esik, hogy a közös gyerekük is lehetne, ha még együtt volnának. Nincs veszve semmi, ez itt a békítő hétfő"

Mikor Virágszálam megszületett az exel már nagyon rosszban voltunk. Az unokanővérem a szülőszobából hívott én meg zokogtam a boldogságtól, aztán kocsiba vágtam magam és irány a kórház. Ott feküdt ez az apró kislány, a szőke pihés fejével és békésen aludt. Én meg sírtam! Azt éreztem, hogy az ex elvette tőlem ezt! Addig eszembe sem jutott, hogy szeretnék még egy gyereket, de akkor azt éreztem, ha akarnék sem lehetne.
Azt éreztem, hogy Nekik most kezdődik az életük-hiszen most született babájuk, pedig idősebbek nálam-nekem meg most ért véget.

Mikor ex-el végleg úgy döntöttünk,hogy külön utakon folytatjuk mosolyogtam, felemeltem a fejem.
Aztán hazamentem és összeomlottam! Soha nem felejtem el azt a kétségbeesést, amit akkor éreztem. Azt a rettegést a jövőtől,hogy mi lesz?
Mi lesz a gyerekemmel? Hol fogunk lakni? Miből veszek lakást? Hogy fogom egyedül végigcsinálni? Féltettem a Kiskorút.
Minden héten egyszer felmentem Virágszálhoz beszívni a babaillatát. Ez adott erőt.
Aztán szépen beállt a rutin. Csak magamra számíthattam, vettem lakást, felújítottam, berendeztem, éltem az életetem.
 
Mikor Kicsimmel megismerkedtem,még nagyon kicsi volt a kisfia. Az első évben egyre inkább azt éreztem, hogy egy csomó bajomnak a kisfia az oka. Az eszemmel tudtam,hogy ez nem így van, de a szívemmel nem akartam őt elfogadni. Aztán először csak néhány órára, majd egyre többször hozta el hozzánk. Kedves barátságos kisfiú. Rengeteg helyen néztem utánna,hogy hogyan győzzem le vele szemben a távolságtartásomat.
Pszichológus által írt könyveket olvastam ( Segítség a páromnak gyereke van ) Net-es fórumokon kutakodtam.
Aztán szép lassan leomlott köztünk a fal. Emlékszem, mikor először átölelte kövér kis kezével a nyakamat és puha babaarcát az arcomhoz nyomta, majd mikor először kimondta a nevem. Boldog voltam és azt éreztem hazaértem.
 
Néhányszor beszéltünk közös gyerekről. Én nagyon elleneztem. Mondtam mindenfélét, hogy 60 leszek-ha megérem- mikor érettségizni fog. Meg hogy nem tudjuk eltartani. Erre mindig jött a válasz, hogy ha két ember szereti egymást, mindent meg tudnak oldani.
Soha nem ültünk le, vettünk elő egy papírt, hogy komolyan átbeszéljük a tiltakozásom okát.
1 éve voltunk együtt (az újrakezdéstől) Álom volt ez az egy év, de az első jó pár hónap bizonytalanságban telt. Állandóan azt vártam mikor omlik össze, mikor megyek haza üres lakásra...........de nem  volt ilyen. Aztán szépen lassan megnyugodtam. Jött a szülinapom és vele a balsikerült lánykérés, azt hiszem akkor éreztem először, hogy igen, komolyan gondolja. Velem akar élni. Már nem gondoltam minden terv mögé, hogy majd, ha visszajöttünk, akkor lesz biztos.
Kezdtem bízni a jövőben............. A közös jövőben................ 5 hónapom volt rá.
 
Soha nem mondtam ki igazából, hogy mitől félek. Rettegtem attól a gondolattól, hogy a közös gyerek miatt a Kiskorúnak kevesebb jut. Hogy a mi közös gyerekünkkel az Ő jövőjét veszem el. Nem fogom tudni fizetni a suliját, a fociját vagy nem is tudom. Féltem attól, hogy ha majd 42 lesz, akkor ő is szerelmes lesz egy pincérlánykába és hátatfordít nekem. Ott maradok 50 évesen egy 8 éves gyerekkel. Egyszer már átéltem ezt és pánikoltam, hogy az élet ismétli önmagát.
Próbáltam a számokkal érvelni, hogy a hitelem közel annyi, mint a GYED és utánna mi lesz? Itt leszek kiszolgáltatva, mert onnantól mindenre-Kiskorúnak a cipőre is Kicsimtől kell pénzt kérnem. Nem akartam kiszolgáltatott lenni.
Azt éreztem, hogy az én gyerekemtől elveszünk, az ő gyereke érdeke ettől még nem sérül.
Mikor arról beszélt, hogy ha majd Dugó nálunk alszik, Kiskorú kijön a szobájából aludni a nappaliba, hogy az ő gyereke nyugodtan tudjon pihenni....... akkor tudtam, hogy ezt nem akarom. Kiskorú kamasz és lehet, hogy nem mutatná, de engem bántana.
Hol fog aludni a közös gyerek?  Akkor azt mondta, hogy átalakítjuk a hálót és mi kijövünk a nappaliba. Én elég sokat dolgoztam és nélkülöztem, míg megteremtettem ezt a lakást. Van egy kuckóm, aminek az ajtaját magamra zárom este és nem zavar, ha Kiskorú msn-ezik a barátaival. Most akkor ezt sem engedem neki? Mert nem tudok aludni? Egy közös gyerek miatt.
Egyszer sem hangzott el, hogy figyelj beszállok a hiteledbe, ne érezd, hogy ki vagy szolgáltatva. Vagy nem is,itt a papír, írjuk össze mennyit keresünk, mennyi az öszz. KÖZÖS kiadásunk, mennyi marad. Tudjuk-e vállalni a közös gyereket.
Nem volt ilyen.
Mikor azt mondtam, hogy ezt adjuk el a lakásomat, vegyünk fel kölcsön és vegyünk egy nagyobbat, akkor megkérdezte, hogy minek ennél nagyobb?
Úgy éreztem, hogy magamra hagyott. Akar valamit, de tenni nem tesz érte.
 
Mikor elment azt mondtam neki:
-olyat akarsz, aki szeret téged, elfogad
-olyat keresel, aki szereti és elfogadja a gyerekedet. Hogy minden héten egyszer és minden második hétvégén a gyereked körül forog a világ. Hogy nyáron a szabija alatt a Te 3 évesed után fog szaladgálni és nem a napon fog feküdni.
-olyat, aki elviseli Anyát, aki még néha most is cirkuszol.
-olyat, aki eltűri a családodat és megpróbál jó képet vágni ahhoz, hogy apád, ha rossz kedve van levegőnek nézi és aki kibírja, hogy az első 2 évben nem mehet  Karácsonyozni veked, mert apád szerint korai.
-olyat, akinek van lakása, mert neked nincs
-és olyat, aki ezek után be mer vállalni egy közös gyereket, 1 év után.
 
Nem én vagyok ez. Teljes szívemből kívánom, hogy megtalálja ezt az embert! Nála kedvesebb, szerethetőbb embert nem ismertem, jobb apát sem és megérdemli, hogy reggelente gyerekzsivajra ébredjen.
Én nem tudtam megadni neki.
Túl nagy pofont kaptam az ex-től, és ezzel elvette a jövőmet.