Az, hogy az embernek nincs tv-je sok mindenre jó. Este ráér nyugodtan pedikűrözni, nem kell sietni, mert kezdődik a műsor vagy pl. leül a NET elé, és olyan honlapokon is böngészik, ahová különben nem tévedne.

Így találtam ezt:

 
Rengeteg minden eszembe jutott.
 
Nemrég az unokatesómmal beszélgettünk a családról. Az édesanyja 45 éve házas ..........és azóta bántalmazzák. Most mesélte el, hogy gyerekkorában mennyi éjszakát töltöttek anyukájával bezárkózva a szobájába, az ajtó elé húzott szekrénnyel és hallgatták, ahogy apa kint tombol.
Ennek ellenére azt mondta, hogy soha nem bocsátotta volna meg az édesanyjának, ha elhagyja az apját! Könyörgött, hogy ne tegye. Egész életében az apjának próbál megfelelni és bizonyítani. 2 diplomát szerzett szép családja van, és csak akkor mondta anyukájának, hogy Anya, gyere el onnan, mikor megszületett az első gyereke.
Akkor értette meg, hogy senkinek nincs joga elvenni, tönkretenni a másik életét!

 
Kb. 20 évvel ezelőtt szülőszobán dolgoztam. Nyugodt éjszaka volt, mikor kopogtak. Egy anyuka jött, aki az ikerterhessége utolsó heteit bent töltötte. Nem tudott aludni, bejött beszélgetni hozzám.
Elmesélte, hogy mikor 18 éves volt és épp az érettségire készült, hirtelen meghalt a nagymamája. Kiborult a család, ő is csak sírt, mikor az egyik "kedves" szomszédasszony odalökte neki: Mit sírsz? Neked nem is volt rokonod!
Az ő nagymamája! Aki, mikor kicsi volt vigyázott rá, aki hétvégeken a kedvenc süteményeit sütötte, aki mikor cseperedett megtanította lekvárt főzni.
Este, mikor apukája hazaért, rákérdezett. Apa döbbenten nézett, majd sírni kezdett.........később mesélni. Nem lehetett saját gyerekük, ezért csecsemő korában örökbefogadták. Hosszan mesélt..............mindent, majd kétségbe esett szemekkel ránézett a lányra és megkérdezte: mi lesz most?
A lány azt mondta:semmi! Most már tudom, így tudok védekezni, ha még egyszer valaki ezt mondja.
Nem az a családom, aki megszült, hanem azok, akiknek kellettem. Akik felneveltek, fogták a kezem,mikor járni tanultam. Éjjel ültek az ágyam mellet,mikor beteg voltam. Nem mondjuk el anyának, hogy tudom.
Sosem felejtem el. Ott ült ez a hölgy, elmesélte, hogy az anyukája-aki nem is az- milyen izgatottan várja az első unokákat és a TITOK az édesapjával a mai napig megvan.
 
Ha gyerekkoromra visszaemlékszem, úgy 12 éves koromig nem volt baj.  Majd apu bekerült egy munkahelyre, ahol meló után bent maradtak kicsit "leereszteni".1 sör. Apám 1 sörtől berúgott és kötöszködni kezdett.
Otthon egyre jobban eldurvult a helyzet. Sokszor hetekre felköltöztem Zsuzsiékhoz......és ott mindig szivesen láttak.
Soha nem tudom meghálálni nekik, azt az időszakot.

Tavaly Zoli már nagyon beteg volt. Minden nap úgy mentem át hozzá, hogy leülök mellé és elmondom, hogy mennyire sokat jelentett nekem, hogy kamaszkoromban befogadtak..............de képtelen voltam!
Gombóc volt a torkombam és egy szót sem tudtam kinyögni.
Ő ott volt akkor is  mikor férjhez mentem...ott állt az oldalamon, mint tanú. 20 év múlva, mikor elváltam felhívott és azt mondta, gyertek át a Kiskorúval Szenteste. Ne legyetek egyedül.
Egy kőszikla. Egy EMBER.
Egyre rosszabbul lett és én tudtam, hogy már nincs sok időnk. Aztán elveszítette az eszméletét. Oda ültem az ágya szélére, megfogtam a forró kezét és csak annyit tudtam mondani, hogy KÖSZÖNÖM.........és sírtam. Felém fordította a fejét, de éreztem, hogy nem ott jár,ahol én. Remélem, hogy tudta és érezte, hogy ott vagyok vele. Másnap meghalt.
 
Nemrég meghalt a nagyanyám. Sosem szerettem. Gyerek koromban,bármit kaptam tőle, azt évekig hallgattam.Anyut ki nem állhatta, ha apám nála volt, utána otthon mindig balhé kerekedett.
Meghalt........semmit nem éreztem. Épp egy családi összejövetelen voltam, ahol az egyik unokatesóm megkérdezte:miért fordítok ekkor energiát a gyűlöletébe? Meglepődtem. Én nem gyűlöltem, sem őt, sem az apámat. Egész egyszerűen leírtam őket. Nem találkoztam velük 20 éve.
Nem volt egyszerű-főleg az eleje. De úgy gondolom, hogy az nem család, ahol érdekből szeretnek.  Az sem, ahol feltételekhez kötik a szeretet.

Mit is mondott Bridget Jones? " Úgy szeret, ahogy vagyok! "

A családod nem tudod megválogatni. Azokat kapod. Meg kell próbálni elfogadni őket, de nem szabad úgy élned az életed, hogy nekik akarsz megfelelni, mert a te életed mehet tönre.
És életből mindenkinek csak egy van. Senkinek nincs joga a másikét elvenni, megnyomorítani!
A család az, akik érdek nélül szeretnek. Önmagadért! Azért amilyen vagy!
Ott állnak melletted, ha bajban vagy.
Ha nincs hol laknod, megágyaznak neked a sarokban.
Ha jön egy ünnep, mindnyájan ott ültök az asztal körül, nincs DE. Nincs olyan, hogy jöhetsz, HA.
Ha örömük van, megosztják Veled.
Eltelt pár hét, majd ez az unokatesóm azt mondta, hogy ő azóta ezeken gondolkodik. És rájött, hogy én vagyok a bátor. Hogy le mertem számolni az apámmal. Neki sosem lesz mersze.
 
Tegnap itthon volt a külföldön élő unokahúgom. 3,5 éves a kisfia, de az apósa még nem látta. A férjét-mint ahogy az egész családot- verte gyerekkorában. Aztán mikor nagyobbak lettek, már nem bántotta őket, de lelkileg terrorizálta.Semmirekellő, soha nem fogja az életben vinni semmire. Évekig járt pszichológushoz, míg rájött, hogy nem hagyja tovább.
Elmentek az országból, egy szállodalánc marketing igazgatója lett. Van szép családja, gyereke.......akit még mindig nem mutatott meg az apjának.
Azt mondja azért, mert még mindig tudná bántani lelkileg. Inkább kitér előle.