2 éve járok terápiára. 

Néha azt gondolom, hogy nem segít. Aztán mindig van egy mondat, ami betalál és agyalok rajta.

Segített, hogy elfogadjam, hogy egy csomó szar- amit ma is cipelek, sőt csinálok- a gyerekkoromból fakad.

Hogy kényszeresen takarítok. Akkor is végigrohanok a lakáson mielőtt Zember hazajön, akkor is, ha reggel már feldomestoszoztam mindent.Persze Ő leszarja, neki nem számít, nem érdekli, de bennem feszültség van- most már tudom az okát. Ne legyen sehol egy hajszál a földön, egy gyűrődés a pokrócon, mert ha részegen jött haza, kaptunk érte.

Le tudtam rázni Anyu passzív agresszív- jó hát akkor majd én megcsinálom VALAHOGY- dolgait, hisz Lajos 2 éve nyugdíjas, oldják meg. Nem szakadok meg, hogy átrohanjak, hogy felvigyem az Auchanba ha akciós a melegítő, mert van kocsijuk, ráérnek, menjenek. Megyek, ha tudok, de nem variálok ez miatt.

Pénteken átvettük a hagyatéki leltárhoz a papírt. Agyaltunk., hogy mi legyen, mert le kellett menni megint Szegedre a temetkezési vállalkozóhoz a papírokért. Kedden tudunk csak, mert szerdán-csütörtökön dolgozom. 

Vasárnap ráírtam Zsófira, hogy tegyük át, ha lehet, mert.....és leírtam.

Olyan választ kaptam, hétfőn reggel hogy meglepődtem......érti, meg sajnálja, de ki kell fizetnem, mert a lemondási feltételt ismerem (24 óra) blabla.

Régen hagytam volna és kifizetem.

Most beleálltam.

Hosszasan leírtam, hogy miért érzem úgy, hogy ez most nem korrekt velem szemben.Soha nem mondtam még le időpontot, ott vagyok ha megbeszéljük stb.

1 óra múlva hívott...............és válaszolt is. Ne haragudjak, rajtam csapódott le a feszültsége és nem értette a rövid üzenetből, hogy milyen szar a helyzet, de legközelebb hívjam.

Ebben maradtunk.