Azt hiszem visszabújtam a kagylócskámba.
Elfáradtam.
Én vagyok az, aki majd megoldja. Engem hív mindenki, ha baja van.
Közben meg sem kérdezik-vagy ha igen futólag „remélem jól vagy”-hogy velem mi van.
Beteg a gyerek, mit csináljak? Én persze mondom, legyen az éjjel 10 vagy délelőtt.
Az öcsém elveszítette a munkáját. Azonnal írt nekem egy sms-t. Én meg persze felhívtam és egész este rágódtam, hogy mi lesz. Hogy fogja a hitelét fizetni, miből fog fűteni stb. Ez az az öcsém, aki évek óta nem áll velem szóba, nem jön le anyuhoz karácsonyozni, nem köszönt fel a szülinapomon. De most írt. Mert én ugye majd megoldom. Anyu hívott, hogy segítsek. Én meg megígértem persze.
Aztán itt van anyu betegsége. Megint ideges, napok óta nem alszik, mert mennünk kell a Kékgolyóba jövő héten. Én meg piszkálom, hogy magas a cukra, menjünk vizsgáltassuk ki azt is, de megint halogatja.
Közben intézzem az ügyvédet, mert ők ezt nem tudják. Rendbe kéne tenni végre a lakáskérdést.
Vasárnap Zsuzsi rosszul lett, 20 feletti a cukra. Orvos, rohangálás. Egyszem gyereke messze, de nem baj itt vagyok én, majd én segítek.
Kicsinek megműtik a lábát. Nem kéne, hogy érdekeljen, de akkor is foglalkoztat. Mert hát mégiscsak egy műtét.Nem fog tudni lábra állni egy ideig.
Közben én meg egyedül küzdök a problémákkal.
Mert hogy én ki a fenének panaszkodjam el, hogy hetek óta nem alszom, mert fáj a lábam? Hogy meg kéne műteni az arcomat-amitől eleve be vagyok szarva, mert hát mégiscsak az arcom, de nem merem rászánni magam. Hogy hónapok óta rettegek a fogam miatt, mert hol fáj hol nem és kezelgetem az állkapocsgyulladásom.
Hogy lassan mennem kell a mammográfiára, hogy megnézzék a csomót a mellemben.
Hogy beázott a konyhám és festetnem kell.
Hogy összetörték a kocsimat és meg kell csináltatni.
De én erős vagyok!
Én megcsinálom egyedül. Engem nem kell támogatni. Nem kell fogni a kezem!
Egyszer voltam gyenge. Egyetlen egyszer!...........és mi lett a vége?
Úgyhogy visszabújtam a kagylómba és magamra húztam a fedelet. Jó szorosan. Hogy senki ne férjen a résbe. Nem engedek be senkit és én sem megyek ki.
Minek?
Hogy bántsanak?
Hogy összetörjék megint a szívem?
Pedig van aki feszegeti....de nem hagyom. Nem lenne tisztességes.
