Csörög a telefonom…….ismeretlen szám.
-Tessék…..Mókusélet
-Fogadjunk,hogy tudod ki vagyok.
Persze hogy tudom…………….ettől a hangtól volt idő mikor elolvadtam. Barát….vagy valami olyasféle. Nem beszéltünk több,mint 1 éve.
Kollégám volt, aztán szép lassan egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Hazudnék,ha azt mondanám érzelmileg nem érintett meg.
Összejött egy kolléganőmmel, akinek a híre még az övénél is rosszabb volt.
Leültetett a szemembe nézett és azt kérdezte,szerinted?....azt válaszoltam,hogy rosszat nem fogsz hallani tőlem, Te döntesz, de két dudás egy csárdában….nem Ő az igazi.
Az igazi egy pici somogyi faluban várta….kamasz szerelem….a fiú Pestre került a lány maradt.
Nem hitt nekem!
Hetedhét országra szóló lagzi volt….nem hívott meg….azt írta,hogy a feleség nem akarja.
Aztán sokáig nem beszéltünk.
Majd néha-néha megint. Szép lassan újra sok mindent megosztottunk egymással. Nem az a fajta, akit éjjel is felhívsz ha bajod van, ő az a fajta aki csak akkor enged közel,ha neki épp olyanja van.
Amikor váltam minden áldott nap felhívott. Ott volt….aztán szép lassan ritkultak a beszélgetések.
Elment másik helyre dolgozni. Néha beszéltünk csak.
Most 1 éves a második fia. Tudtam,hogy baj van náluk….de csak haloványan célozgatott,sosem mondott konkrétumot.
 
Máig.
Azt mondta beszélni szeretne velem.
Leültünk egy tea mellé.
Elmondta,hogy otthon nincs minden rendben. Lassan kezdte, aztán ömlött belőle a szó.
Eltávolodtak egy mástól…mindig is kutya-macska kapcsolatban éltek…aztán találkozott ismét azzal a régi lánnyal. Fellángoltak újra az érzelmek.
A  lány pár hét múlva azt mondta:gyereket várok Tőled.
Mindig is ezt akartam!
Nem kérem,hogy hagyd el a családod nem kérem,hogy támogass,semmit nem szeretnék csak ezt a babát.
Tavasszal lesz 3 éve,hogy megszületett a kislány.
Első perctől támogatta, látogatta és titkolta otthon.
 
Tavaly karácsony táján annyira megromlott a feleségével a viszony, hogy elköltözött……és gondolkodott az életén. Bevállalták a második gyereket,hogy helyrehozzák a kapcsolatukat, de ez ritkán sikerül……nekik sem.
Hazament, leült a felesége mellé és elmondta. Majd elment és hivatalosan is nevére vette a kislányt.
 
Most jött,hogy kiöntse a szívét.
Megkönnyebbült.
 
 
Szerző: Mókusélet  2010.10.18. 13:51 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr92380871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása