40 éves lett az öcsikém.
Elég szar dolog ezt kimondani:
Az ÖCSÉM 40 éves.
6 nappal korábban:
Felhívtam Blankát,hogy tervez-e valamit, meglepjük-e.
Ő: nem, de jó ötlet.
Én:ok, te keríts helyet és hívom a családot.
1 óra alatt felhívtam a szűk familit, hogy megkérdezzem ráérnek-e.
30 db. igennel rendelkeztem:-)
Már csak a meglepin kellett agyalni.
5 nappal előtte:
Felhívtam a Széchenyi könyvtárat, hogy tudom,hogy későn van, tudom,hogy miért csak most szólok, de elő tudnák-e nekem kotorni az 1970 november 15.-ei újságokat.
Mondták, persze asszonyom 100 %-os felárral…és azt gondolták közben, ha már ilyen hülye vagy vazze,hogy ilyen későn szólsz fizess.
Megrendeltem,hálálkodtam, péntekre kész.
2 nappal előtte:
Megvettem az Adrenalin csomagot, megbeszéltem Blankával a tortát. Mindegy milyen, csak sok legyen!
1 óra múlva hív…nem tudott dönteni, rendelt 3 félét.
1 nappal előtte:
Irány a Budai Vár. Mert hol is lehet átvenni az újságokat? A várban!
Nem lehet behajtani, tömegközlekedés meg halál….irány a taxi.
Nálam a cucc. A hírek között becsempészve az öcsém újszülött képével és hogy megérkezett.
Nem tudom mit fog hozzá szólni.
Igazi skorpió.
Nem nagyon mutatja ki, ha boldog, ha bánatos.
Aznap déleőtt:
Reggel rohanás Boldog Szülinapot lampionért, lufiért csomipapírért….soha többet nem hagyok semmit az utolsó pillanatra.
½ 5
Itt a teljes család. Nekünk vörös a fejünk az 50 db. lufi felfújásától. A gyerekek szaladgálnak, mindenki beszél, egyre nagyobb a káosz, zsong a fejem.
Aztán megcsörren a telefon. Blanka jelzi,hogy itt vannak. Égnek a gyertyák, a villanyt lekapcsoljuk.
Belépnek és mindenki egyszerre kiabál.
Öcsém arcán meglepetés, zavar és valami mosoly féle.
BOLDOG!.
….megérte!....
