Tegnap levágattam a hajam. Érlelődött már egy ideje, de aztán mindig meggondoltam magam.
A hosszú haj előnye, ha már nem bírom............... összefogom oszt jóvan.
Hátránya: az hogy tekerem.
Sokat, sokszor.
Mindenhol!
Hungária krt. állok a pirosnál…..jobb kezemmel matatok a hajamnál
Egyre szorosabb.
Érzem, hogy a hajszál rátekeredik erősen az ujjamra. Aztán már bevág a húsba.
A lámpa zöldre vált. Kezem a fejemnél, nem tudok a sebváltóhoz nyúlni……..hülye picsa!
Kitépem….indulás.
Bocs…villantok hátra.
Szóval tegnap levágták csutkára. Mindenki szerint jobb, fiatalabb.
Kiskorú kibukott…nem is vártam mást: Anya, egy nőnek legyen hosszú haja! ...tudtam, hogy ezt fogja mondani :-)
Kicsi melóbol ment az első zumba órájára. Otthon pakolásztam…összekészítettem Mazsola ruháit, rátettem a papírjait, a fogkeféjét….és percenként néztem az órát.
Drukkoltam, hogy menjenek oda.
Most melegítenek.
Összeraktam poharakat, evőeszközt….és gondolatban ott voltam. Ott, ahol zavarnék.
Ott, ahol Ő boldog, amiért küzdött……………és amire ráment a kapcsolatunk.
Este hazajött, meglátta a cuccokat……..nem szólt semmit csak leült mellém és átölelt.
Kapaszkodott belém.
Aztán kérdezgetni kezdtem jó volt-e, sokan voltak-e. Örültem a sikerének!!!
Az első óráján 30-an voltak. Az sok! Nagyon!
Majd sírni kezdett, szorongatott és zokogott. Én meg ültem ott, simogattam a hátát és mondtam: Ne sírj kicsim, hisz ezt akartad!.............és belül némán zokogtam.
Utána beszélni kezdtem, hogy holnap, ha költözik el vigyen ágyneműt, hogy mit hol talál, hogy raktam be neki teát, kv-t……….….de nem akarta hallani.
Később azt mondta, hogy felhívták egy helyről……… szombatonként órát kell tartania valahol.
Ültem……és azt gondoltam: Jól döntöttem!
