Emlékszem….tavasz volt…vagy nyár. Rövid ruhában voltam a hajam 2 copfban.
Ida néni szólt, hogy vigyük ki a kosarakat.
Hatalmas piros kosár volt, tele mindenféle földi jóval.
Benne az én babám!
A kedvenc babám.
Persze nem az enyém volt, de akkor úgy éreztem.
Cipeltem a kosarat és fogtam a baba lábát, nehogy más hamarabb kivegye.
5 éves voltam.
Ez a legkorábbi emlékem.
 
 
Mazsola még nincs 4.
Nem fog emlékezni rám.
Lehet, hogy jobb is így………….az eszem tudja….........de a szívem sajog belé.
Szerző: Mókusélet  2011.01.18. 15:19 Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr532593056

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Németh Bálint - HAJSZÁL HÍJÁN 2011.01.19. 09:38:04

Sohasem tudott bánni a pénzzel. Zsebében most is csak egy árva százforintos lapult és néhány kifizetetlen csekk. Fázott és szomjazott, szívesen ivott volna egy pohár forralt bort, de csak ácsorgott a söntés bejáratánál, és igyekezett úgy tenni, mintha...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása