Fáradt vagyok.
Nagyon.
Nem tudok aludni. Fél éjszaka az ébrenlét és az álom határán „járkálok”.
Néha lesüllyedek, hogy rögtön utána feljöjjek a felszínre. Az agyam rögtön pörögni kezd.
Mantrázok:boldog. BOLDOG. B.O.L.D.O.G.
Ezt a szót ismételgetem….álmomban is. Hülye vagyok.
Olvasom az Ízek, Imák, Szerelmek című könyvet. Épp Indiában jár a főhős és Ő mantrázik.
Lehet innen van, mert én nem szoktam.
Aztán ½ 5.
Valamelyik köcsög felső szomszéd ilyenkor indul dolgozni. Végigzúdul a lépcsőházon, nekem meg kipattan a szemem.
Kéne valami átaltató…….csak aztán nehogy a munkaidőmet is átaludjam :-)
Ma hívtak a Dumaszínházba.
Március végére…………hűűű nem is gondolok el odáig, olyan messze van.
Imola meg piszkál a nyaralással. Menjünk velük….jó lesz. Mondtam neki, hogy még gondolni sem tudok rá.
Rómáról letettünk és Prágáról is.
Együtt mentünk volna……………..Kicsi szülinapján.
Meglepetésből.
Nem jönnek be igazán ezek a szülinapos utak. Tavaly Párizs, most az Örök Város.
Bár Gyuri fűzött, hogy legyen inkább Prága, mert ők már voltak Rómában….igaz 20 évvel ezelőtt…..de szerinte ott nem változik semmi. Így került képbe Prága.
Nekem mindegy lett volna, egyik helyen sem jártam még.
A Trevi kútba azért szívesen dobtam volna egy pár centet, hogy visszatérjek.
Majd egyszer……..
Anyu hívott…..ideges szegény. Mondtam don’t para anyukám, ha nincs más, visszamegyek a Kórházba nővérkének, de szegényt nem nyugtattam meg.
Még nem hívtak a HR-re. Mindenesetre szépen felöltöztem, ing és fekete nadrág, nehogymár slampos legyek, ha azt mondják ennyi volt.
Várok.
