.......de nem hajnali 6-kor, és nem a tóvízre gondolt a költő!

Kiengedtem őket, ahogy mindig szoktam, aztán elmentem zuhanyozni, ahogy mindig szoktam.

Mire kijövök, már ott tobzódnak és néznek rám reménykedve, hogy hol a reggeli?

Ma Suzy nem volt ott. Szóltam Zembernek, hogy menjen , nézze meg merre van.

1 perc múlva veléőtrázó vonyítás, olyan igazi, kétségbeesett.

Ahogy voltam-meztelenül mezitláb-rohantam ki a kertbe.

Közben kiabáltam a nevél, de süket is szegénykém. Elrohantam a terasz széléig.....és megláttam a tó közepén.

Szegénykém ott kűzdött a ruhácskájában, ami szívta befelé a vizet és őt húzta lefelé. Egy pillanat alatt ugrottam be a tóba a levegőztetőnél, ami megy egész télen, hogy ne fagyjon be. Próbáltam elérni, de köztünk volt 1,5 méter jég és nem értem el. Zembernek kiabáltam, hogy hozza a lapátot, hogy alá tudjak nyúlni, de aztán nem vártam  erre, hanem, ököllel törni kezdtem a jeget. Kb. 10-15 centit kellett feltörnöm, hogy épp elérjem a farkincáját. Megfogtam és kirántottam.

Magamhoz öleltem és rohantam vele a fürdőbe. Ruha le és melegvízzel tusoltam vagy 5 percig. Egy szót sem szólt csak reszketett. Megszárítottam, tiszta ruhát kapott és bedugtam egy pokróc alá.

Remélem nem fázott meg.

Édes kicsi babám!