Tanárúrral 3 éve ismerjük egymást. Ő megpróbálja belém oltani a do,did és a will összefüggéseit, én cserébe makacsul ellenállok.
Szokványos tanár-diák viszonynak indult….aztán néha szóba került a magánélet, egyre többet meséltünk egymásnak……most meg már talán a barátom…..vagy valami olyasmi.
Sok évvel ezelőtt elvált, felnevelte a fát, majd mikor a gyerek egyetemre ment, ő is elindult, hogy megvalósítsa az álmát.
Ide jött, mert ide vágyott mindig.
4 évvel ezelőtt megismerkedett egy nővel. A Nő elvált 2 kicsi gyerekkel.
Szerelem.
De a Nő kötöttségek között élt………felelt a két gyerekért és közben szerette Tanárurat.
Tanárúr szerette a Nőt, de zavarta a „kapcsoltárú”.
Ha elment a Nő-höz és a gyerekek rajzfilmet néztek, ő viszont focit akart………..becsapta maga után az ajtót…………akkor is, ha meg volt terítve vacsorához.
Ha nem akkor mentek és oda, ahová szerette volna „bántotta” a Nő-t.
A Nő őrlődött.
Szerette Tanárurat, de a gyerekeit még jobban.
Megpróbált megfelelni mint családanya, mint szerető, mint nő.
Közben sorban kapta a pofonokat.
Egyedül hagyták, mikor szüksége lett volna egy segítő kézre.
Mindig csak az volt fontos, amit Tanárúr akart.
Aztán………….terhes lett. Nagyon szerette volna azt a babát. Könyörgött……….de Tanárúr azt mondta NEM.
Kifizette az abortuszt és bevitte a kórházba.
Este jövök érted, és becsukta maga mögött az ajtót.
A nő sírt…………….és nézte a kilincset. Várta, hogy kinyílik az ajtó, visszajön az Ő szerelme és azt mondja:ne haragudj. Nem akarom most sem, de itt leszek Veled.
Nem nyílt az ajtó………..és a nőben megszakadt valami.
Rájött, hogy bármit csinál, Tanárúr nem fog változni.
Mindig önző marad, mindig csak saját maga lesz a fontos, sosem fogja őt előtérbe helyezni. Elveszi amit akar, de nem ad cserébe. Nem számíthat rá.
Hazament a kórházból és bele akart szakadni a szíve, de elküldte Tanárurat.
Tanárúr megdöbbent.
Majd egyik nap bement egy templomba. Leült a hátsó padba és ott ült egész délután.
Visszagondolt az elmúlt időszakra és végig gondolta az életét.
46 éves.
Van egy szakadt 10 éves autója és 2 sporttáskányi ruhája.
Albérletben lakik.
Elhagyta a családját, a gyerekét a hazáját.
Ha nem tetszett valami…..tovább állt. Menekült egész életében………Önmaga elől.
Volt valaki, aki szerette, és bár Ő is szerette a Nőt………….annyira azért mégsem, hogy lemondjon akár egy focimeccsről is miatta. Elszégyellte magát. Sírt.
Ennek 6 hónapja.
Azóta küzd a Nő szerelméért.
Ígérget………..de a Nő már nem hisz neki.
Találkoznak, de titokban.
Ez volt a feltétel: már szégyelli a családja a gyerekei és a barátai előtt, hogy megint megbocsájtott.
Tanárúrnak ez nem elég.
Nekem panaszkodik.
Küzd a démonjaival, küzd a múltjával és küzd a lelkiismeretével.
Vesztésre áll.
Inni kezdett.
Azt mondtam neki:engem bármikor hívhatsz. Mielőtt kibontasz egy újabb üveget, inkább hívj fel…..meghallgatlak.
Minden héten találkozunk, hogy beszéljünk.
Minden hétvégén hív, néha többször is.
Azt mondja szinte szóról szóra azt mondom, amit a Nő. Szinte mindig az történik, amit mondok.
Nem véletlenül. Én ugyan ezeket átéltem, amit a Nő.
Tudom min ment és megy keresztül.
Ma azt mondtam neki: hagyj időt! Ne fojtsd meg!
Kiborult……….a Nő ugyan ezeket a szavakat mondta neki.
Ismerem az érzést.
Kicsi is egy energia vámpír. Rád telepszik, leszívja az energiádat.
Néha azt éreztem, hogy egy fa vagyok, akit egy lián vesz jó szorosan körbe. Kúszik….kúszik az ég felé, és ahogy Ő erősödik és nő, én úgy gyengülök.
Elveszítem Önmagam!
Gyűlöltem magam azért, amivé tett.
Szorongtam, azt éreztem nem érek semmit……….miközben Ő szárnyalt én vergődtem.
Tanárúr meghívott hétvégére Szentendrére. Beszélgessünk.
Azt mondta, hogy megnyugszik mellettem.
Hogy nem szégyelli kimondani az érzéseit, hogy könnyebb a lelke, ha beszél.
Néztem őt…………..de nem Őt láttam.
Kicsi 10 évvel későbbi Önmagát láttam az arcában.
Ettől akartam megóvni, hogy ide jusson. Hogy egyszer egyedül üljön egy padon és azon gondolkodjon, hogy mit rontott el és mikor.
De Önmagától nem tudtam megvédeni.
Senkit nem lehet.
Az útját mindenkinek saját magának kell végigjárnia a buktatóival együtt.
