Szombat délután bementünk a Városba csatangolni. Imádom a belvárost!
Szeretek ott semmit csinálni. Céltalanul lófrálni….nézni az embereket, beszívni a nyüzsgés illatát.
Fülledt meleg volt. Az utcákon tarka-barka tömeg sétált,mindenféle náció. A kiülős helyeken mentek a permetezők, szórták a hideg párát. A Váci utcában „ember szobrok” úgy mint a Ramblán végig.
Séta közben odaértünk egy kis utcához. Ahogy befordultunk szemben állt egy színpad………….és mögötte a kivilágított Bazilika. Tóth Vera épp azt énekelte, hogy
„Fordulj csak másfelé,
Nézd a házakat, vagy a kék eget,
De sose gondolj arra, hogy én szerettelek!
Nézd a házakat, vagy a kék eget,
De sose gondolj arra, hogy én szerettelek!
Ha nem vagy, úgysem jó,
Itt vagy, úgy sem jó
Akkor mit tegyek?
Majd megpróbálok mindent, hogy elfelejtselek.”
Itt vagy, úgy sem jó
Akkor mit tegyek?
Majd megpróbálok mindent, hogy elfelejtselek.”
Nem esett jól………..ezért lementünk a Duna Korzóra.
Beültünk egy fagyizóba beszélgetni, aztán elsétáltunk a Szabadság térre. Megnéztük, hogy a gyerekek….és néhány bátrabb felnőtt hogy fürdik a szökőkútban.
Figyeltük, ahogy önfeledten pancsolnak, nevetésük valahogy könnyeddé tette a délutánt.
Hallgattuk a koncertet, végigcsodáltuk a kirakodók üveg mütyürjeit. Leültünk egy kőre és beszélgettünk.
Szeretek itt élni. Szeretem a Várat, a Parlamentet. Nem adnám semmiért, ahogy reggel a Duna mellett jövök végig a városon. Valahogy megnyugtat.
Imádom a Lánc hidat………….és a Bazilikát.
Régen Ex azt mondta, menjünk el innen. Én nem tudtam. Itt a családom, anyukám.
Ma már a város miatt sem tudnék menni. Hangulata van. Lehet, hogy évek múlva nem fogok emlékezni arra, hogy mit csináltunk………….de a hangulatra, az érzésre biztosan!
