Jó tudom, hogy mindenki fut, szalad, rohan, soha nem ér rá……egészen addig, míg nem történik a családjában, baráti körében valami tragédia. Akkor talán lelassít egy pillanatra, elgondolkodik, de aztán az idő ugye minden sebet begyógyít és lehet rohanni tovább.
Azt is tudom, hogy manapság nem sikk segíteni önzetlenül másoknak. Pedig a véradás csak 10 percbe kerül és szinte fájdalom mentes.
Tegnap megint adtam 400 ml-t. Valakinek csak jó lesz :-)
Egy véradás alkalmával 3 emberen lehet segíteni, igazán nem nagy áldozat szerintem. Nem fáj, nem vagyok rosszul, semmi bajom utána. Mondjuk rosszul aludtam, de ez nem ettől van.
Szóval hajrá, arccal előre az önkéntesség felé!
