Azt hiszem ez a nyár így telik el. Péntekkel megtoldott hétvégékre jutok el pihenni.
Most sem volt másként, és ismét a Balcsi.
Múlt hosszú hétvégén Akarattyán voltam.
Most Kisapátiba mentünk.
A Káli medence egy kis gyöngyszem. Apró, eldugott kis falvak,meseszerű házikók.
Az szállás jó, gyönyörű medence a kertben és pálmafák!!!! kaktuszok körben mindenhol.
Olyan a klíma, hogy megmarad….nem is értem. Halló…ez itt Közép Európa, itt ilyenek nem élnek,de rám cáfoltak.
A reggeli bent volt az árban. 9-1/2 11-ig sikerült ennünk mindkétszer, majd rá kellett pihenni, mert a tüdőnket nyomta a gyomrunk.
Isteni házi sonka, kőrözött, a kertből frissen szedett zöldségek, tojás…..igazi parasztos reggelik.
Esténként bementünk Tapolcára sétálni, pénteken tapolcai napok voltak nagy dzsemborival.
Még sosem voltam errefelé…vagy nem emlékszem.
Teli hold volt. A sötétben sétáltunk a tó körül, sok helyen gyertyák égtek. A tó partján két étterem, teljesen olyan volt, mint egy kis tenger parti városka.
Messziről…..mert a fene fog 30 fokban hegyet mászni….megnéztük a bazalt orgonákat.
Vasárnap reggeli után elmentünk Káptalantótiba. Működik ott egy öko piac. A helyiek összefogtak- hamar híre ment- és a kézműves portékáikat árulják.
Vehetsz ott levendulától kezdve házi rétesen át a kecskesajtig mindent. Árulnak házi szörpöt, legalább 20 féle kenyeret, lekvárt….és mindből adnak kóstolót.
Öreg nénik kint vannak a horgolt terítőikkel,a hajnalban megsütött sütikkel egyszerűen megunhatatlan a légköre. Sétáltunk az árusok közt , sokan voltak és mégis olyan béke szag volt a levegőben. Összefutottunk Keresztyvel… megörültünk egymásnak beszéltünk pár mondatot.
Innen átmentünk Gyulakeszire a Csigo Malomba. Mindenféle régiséget, az utazó ládától az itató vályún át, a pipereasztalig és a ruhákig lehet is vásárolni. Persze nem bírtam kijönni üres kézzel innen sem.
Hazafelé még megálltunk Ábrahámhegyen, hogy meghallgassuk, hogy lélegzik a föld.
Egy elvarázsolt helyre kaptunk bepillantást. Ici-pici házikó, benne kandalló, régi korok bútorai. Hatalmas kert nyárfákkal és a kert végében a Balaton. Egy hosszú stégen be lehet menni a nádas végéig, közben brekegnek a békák, a tavirózsák szépen nyílnak-nem is láttam még a nagy Balatonban ilyet-kis svertes vitorlás ringott a lépcsőhöz kötve.
A nyugalom szigete!
Ránk is fért, mert röpke 4 óra alatt értünk haza Pestre, így a fellépő próbámat sikeresen lekéstem.
