Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!. . . Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?. . . Amit nem lehet elmondani.
Keresés
Friss topikok
Rebelde:
Ügyes vagy! Örülni fogsz hidd el :) (2019.03.09. 12:45)Elkezdtem
Pénteken rendezték a II. Tánciskolák Éjszakája rendezvényt.
Meló után gondoltam hazamegyek, letusolok „szépre festem magam” ahogy Mazsola mondta mindig és vissza megyek.
Ehhez képest bedugult a város. Nem kicsit, hanem gigamegahűvazzegnemlehet mozdulni módon.
Miután kb.20 perc alatt száguldottam 40 métert, berágtam, letettem a kocsit a Körúton és felmentem bandázni Bagához és Zizihez.
Este ½ 8 felé-még mindig dugóban-átaraszoltam s Lővey-be.
Közel 40 tánciskolában próbálhatták ki az emberek a különböző táncokat.
Meglepően sokan voltak. Az oktatások után west coast swing buli volt az egyik teremben, a másikban meg salsa.
Egy rész nem volt jó, mert nagyon sok volt a kezdő, akik pár hónapja táncolnak, és nem nagyon mertek/tudtak bulizni, másrész nagyon jó volt, mert volt néhány haladó, extra haladó és fellépő…..így végig táncoltam megint az éjszakát.