Behalt a telóm. Jó, még nem teljesen, de már beszéd közben néha szétkapcsol, meg eltűnik róla minden, aztán rimánkodhatok, hogy visszajöjjön.
Szóval NAGY TELEFONVÁLASZTÁSI PROJECTEBE kezdtem.
Legfontosabb szempont, hogy szép legyen!.....és ha lehet rózsaszín….vagy fehér…..ja és kicsi legyen, elférjen a zsebemben.
Tegnap délután egymásra találtunk.
Ő és én.
Először is, alig van rajta gomb vazze, be sem tudtam kapcsolni. Majd rájöttem, hogy :JAAAAA, nincs feltöltve, úgyhogy gyorsan bedugtam. Szegény csippantott néhányat meg egy elemet mutogatott, ami át van húzva, de gondoltam kussoljál te dög, még nem lehetsz tele!
Egyszer csak jött Laci, felvette, nézegette, majd megkérdezte: Te Mókus, új a telód?
-Aha!
-…és töltöd ?
-Igen.
-Te , és nem kéne bele tenni az aksit?
:-) Basszus…..mondtam neki, ha el meri árulni valakinek átvágom a torkát fültől-fülig!
Szóval du. majdnem minden infót átraktak bele, kezembe nyomták, mehetsz.
Az hogy pickálni kell a képernyőt-nem, nem a körmömmel-már eleve problémás. A kocsimat sem ismeri fel….ezen mondjuk jól besértődtem. Este többször megcsöngettem EX-et, mert addig húzogattam, amíg valahogy kicsengett (jó hogy nem mást)
Megtaláltam az ébresztőt….hurráááá…..nem alszunk el!
Reggel eszetlenül pittyeg, csörög üvölt a cucc. Én húzgálom a képernyőt, nyomkodom, rázom, semmii! Feladtam. Bent hagytam a hálóban rátettem a paplant és a biztonság kedvéért a kispárnámat is és megvártam, míg magától abba hagyja.
Úgyhogy, mint egy kapcsolatban csiszolódunk egymáshoz.
Ööööööööööö azt hiszem inkább én csiszolódom hozzá.
