Ismerem őket vagy 10 éve.

Az első pillanattól egy párt alkottak. Tudta ezt mindenki. Együtt dolgoztak, együtt ettek, együtt jöttek-mentek bulikba.

Kedvesek voltak, aranyosak,szépek.

Aztán leesett az arcom, mikor megtudtam, hogy a srác nős…..és nem a lány a feleség.

Így megy egy 10 éve.

Mi ez?

Szerelem? Ha igaz, akkor kb.30 hónap alatt elmúlik az enfdorfin termelés, tehát már nem leszek szerelmes. Átalakul szeretetté, de a rózsaszín köd elmúlik.

Akkor mi marad?

Egyedül töltött hétvégék, átsírt ünnepnapok, mert a másik a NAGY Ő otthon van.

Otthon a családjánál.

10 év. Egy nő életében a legszebb és leg termékenyebb időszak 30-tól 40-ig.

A lány nemrég találkozott valakivel.

Valakivel, aki független. Valakivel, aki szeretné, ha ő befejezné a régi életét.

Valakivel, akivel egy kislányról beszélnek, aki még meg sem született és akit majd kézen fogva visznek a játszótérre.

Valaki azt mondta: ha érzel elég szerelmet irántam, akkor én nyújtom a kezem. Itt vagyok, Veled szeretnék élni, de tisztán felvállalva a kapcsolatunkat, különben nem megyek bele. Méltatlan.

A lány látja a jövőt: együtt élnek Valakivel egy kis házban, együtt töltik a szürke hétköznap estéket, a hétvégéket és már látja a Karácsonyt.

Végre nem egyedül lesz.

Valakivel díszíteni fogja a fát a beigli illatban és este vacsora után bontogatják az ajándékot. Együtt!!

Dönt és szól a srácnak:Vége.

Végre lesz egy szebb és teljes élete.

Aztán megjön az első fenyegetés: ha elhagysz öngyilkos leszek!

Elválok, elveszlek!

MOST!

Az elmúlt 10 évben nem volt alkalom vagy nem volt fontos. Így volt kényelmes.

A lány kiborul, félti a régit, de vágyik az újra.

Küszködik, mit csináljon.

Valaki nem veszi fel a telefont neki. Hagy időt dönteni.

Mert a  döntés a lány kezében….és Ő nem tudja mit tegyen.

Szenved.

……….én meg látom.

Szomorú!