Tegnap átestem életem első pszichológusi vizsgálatán.

Felhívott egy HR-es, hogy nagyon tetszik a CV-m  és szeretne behívni egy beszélgetésre.Megállapodtunk az időpontban és kértem, hogy levélben küldje el a címet.

A cég egy informatikai adatbázisokat fejlesztő csoport a III. kerületben. Viszont az interjú a Budai Egészségközpont pszichoterápiás osztályán lesz.

Gyorsan felhívtam Mannát, lediktáltam kihez megyek, hová, kit kell keresni ha délutánig nem kerülök elő.

Mit tudom én? ...és ha kiveszik a fél vesémet vagy a májamat vagy emberkereskedők fogságába kerülök és eladnak szexrabszolgának???? Pszichoterápiás osztály!

Oda mentem, egy nagyon kedves, de igen ápolatlan hölgy fogadott.

Kb. 1 órán keresztül az önéletrajzomról beszéltetett, kivel hogy jöttem ki, milyen személyiség típussal tudok együtt dolgozni, önállóan vagy csapatban stb.

Ez után elő vett egy 12 kartonból álló lapot és meg kellett mondanom, hogy mit látok rajta.

Hát vazze pacákat! Feketéket többnyire, de néha jöttek színesek is.

Mondtam én mindent!!!

Busó maszk, orrszarvú, japán harcos.

A végén el kellett mutogatni, hogy melyik része micsoda pl. a tengernek.

Közben a csaj egy büdös szót nem szólt, csak ütögette a billentyűket a laptopján.

A végén összegezte, hogy milyen vagyok.

Nagy részében igaza volt, de volt amivel vitatkoztam.

Pl.azt mondta, hogy hiányzik a gondoskodó énem. Hát basszus, ha valaki jobban kinyalja a szerettei seggét, az hazudik!! A barátaim ált. nálam jönnek össze, főzök nekik, szeretek kézzel készült ajándékkal kedveskedni. De hiányzik a gondoskodó énem!!

Aztán azt is mondta, hogy nagyon kemény vagyok.

Hogy látja, hogy belül védem magam, mert nagyon bántottak és páncélt növesztettem.

A cég egy 30 fős, nagyrészt férfiakból álló csapat (mérnökök IT-sek) a tulajnak 5 gyereke van, a fiúkat pátyolgatni kell. Szerinte én egy multi felső vezetője mellé vagyok való, ahol lehet pörögni, intézkedni, de nem nekem való a pátyolgatás és unatkoznék ezen a helyen.

Végül úgy engedett utamra, hogy 2 órája ismer, de én vagyok az, akiért egyáltalán nem aggódik. Biztos benne, hogy megtalálom a helyem, mert szerinte a jég hátán is megélek.

Mikor sétáltam a Böszörményin, arra gondoltam, hogy úgy szeretném egyszer az életben elengedni magam. Ha olyan helyzetbe kerülnék, ahol nem azon kell agyalni, hogy A-ból B-be kell vinni a gyereket , keresni kell, hiszen lakás, hitel stb. ha nem nekem kéne megjavítani a csapot, vitatkozni a mosógép szerelővel, téligumiztatni a kocsi, megszerelni a kilincset......de addig míg ez nincs, addig KEMÉNYNEK kell lenni.

Nem magamtól, nem azért, mert így szeretnék élni, hanem mert erre kényszerülök.

ÉS NEM TUDOK KITÖRNI EBBŐL A SZEREPBŐL !