2 hónapja írogat nekem.

Tudja, hogy nincs még 30 éves, de csak egyszer szeretne velem találkozni. Adjak rá lehetőséget.

Cuki, édes, de fiatal.

Szentül megfogadtam, hogy nem randizom ilyen fiatal sráccal....de annyira kedves leveleket ír. Az utolsó végképp meglágyította a szívem: "hát jó, ő megérti és elteszi az álmai közé a velem való találkozást, rögtön a lottó 5-ös mellé."

Hát basszus legyen.

Ettől úgy meglepődött, hogy először szóhoz sem jutott, majd azt mondta:olyan helyre viszlek, amit már milliószor láttál, de még sosem jártál ott.i

Hopp...és még kreatív is a szentem! :-)

A Deákon találkoztunk. Végis sétáltunk a belvároson, majd rá a kivilágított Lánc-hídra. + pont öcsém, mert ez a gyengém. Az Alagútnál elindultunk felfelé egy kis utcán, majd megállt egy meredek lépcső előtt: itt megyünk fel.

Hülye vagy? Tudod hány éves vagyok?....de nem szóltam semmit, elkezdtem felfelé mászni, közben azon erőlködtem, hogy ne köpjem ki a tüdőmet, ne ziháljak, mint egy gőzmozdony! Úrinőként tipegtem felfelé, közben az összes testnyílásomon keresztül próbáltam oxigénhez jutni.

Felmentünk az Alagút tetejére!

Romantikus lett VOLNA, ha nem ezzel a pasival vagyok, és ha nem kezd esni valami nyálkás takony.

Így szépen körül néztünk, ő megölelt és vissza öleltem, szigorúan vigyázva, hogy baráti ölelésnek tűnjön.

Visszafelé a Bazilika felé sétáltunk, ahol is a püspök vagy a bárki épp megáldotta az Adventet, gyertyát gyújtottak, majd 3D-s fényjáték kezdődött a Bazilika falán zenei kísérettel.

Ha valaki szeretné megnézni, mostantól minden nap 5 és 1o óra között fél óránként bemutatják.

Ittunk egy teát és visszakísért a Deákra.

Helyes, aranyos, de nem.

Elmondtam neki is....megértette,

Haza jöttem, megköszöntem levélben az estét és sok sikert kívántam neki.

Az óta minden nap beszélünk, de már feladta, én meg nem bánom, hogy elmentem.