Ez a mumusom.

Tudom, hogy kell, tudom, hogy mindenhol kérik, ott is , ahol soha nem fogom használni.

Muszáj megtanulni, de azt érzem nem megy.

Hetente kétszer 1,5 órát járok tanárhoz, feladatokat oldok meg. Néha azt érzem, hogy már nem görcsölök, ha meg kell szólalnom, máskor azt, hogy a büdös életben nem fogom megtanulni.

2 hete megkerestek egy filmgyártó cégtől. Az interjún kellett angolul  is beszélnem.Megkérdezték, hogy mi volt a legérdekesebb a munkámban. Basszus, magyarul sem tudtam volna rá válaszolni.

Végül annyit mondtam, hogy az, hogy beleláttam a média világába.

A héten megkaptam a választ: szakmailag tökéletes vagyok, de nemzetközi produkciók is lesznek és kell az erős angol tudás. Az enyém nem az :-(

Péntek este 8-kor csörgött a telefonom. Finn országból hívtak, hogy beadtam az önéletrajzomat még októberben egy job-ra és most menjek interjúra. Mindezt angolul.

A gyomrom görcsbe rándult, a nyelvem nem forgott és leizzadtam míg lebeszéltem az időpontot és a helyszínt.

Azóta fáj a gyomrom, éjjel felébredek és angol szavakon rágódom, a jobb karom el kezdett fájni.

Ma már nem tudtam annyira felemelni, hogy poharat vegyek ki a konyhaszekrényből.

Egész nap tanultam.

Megpróbálok felkészülni....de lehet?

Mi az erősségem, a gyengeségem, mit csináltam, miért............bármit kérdezhetnek.

Ideges vagyok.

Félek.

Félek, hogy nem merek majd megszólalni. Félek, hogy hülyeséget fogok mondani. Félek, mert muszáj munkát találnom!

But I now: I can do it!!!