Nem emlékszem, hogy gyerek koromban ettem volna.

Szerintem Anyu még kacsát sem sütött régen, bár lehet, hogy akkor nem is lehetett kapni.

Emlékszem télen a narancsért és a banánért is órákat kellett sorban állni a Körtéren a zöldségesnél.

Ha nagy ritkán kaptunk,akkor ünnep volt :-)

Pár éve ettem életemben először libát és izlett. Úgyhogy tavaly szóltam Judikának, hogy lesz szíves napos libát venni a vásárban és Márton napra nekem jól felhizlalni. Igaz a kacsáért már évek óta nyúzom, de azt nem akarja az istennek se!

2 hete benyomult a lakásomba egy 4,5 kilós döggel és közölte:nesze a libád !

Nekiestem szétszedtem a háját kisütöttem -olyan okkersárga zsír sült ki belőle, amilyen a piacon vett libából még sosem.

Tele lett a tepsi a mellel és a 2 combbal.

Befűszereztem és lassú tűzön 4 órát sütöttem.

Kb. a felére esett össze a hús, a zsírt le kellett önteni róla, annyi lett,de valami isteni porhanyós lett és vörös ropogós a bőre.Párolt káposztával sé krumplival ettük.

Úgyhogy jövőre újra libát kérek Márton napra :-)