Nekem jobb ízlésem van, jössz velem és ÉN kiválasztom NEKED!
Ez a mondat Kiskorú száját hagyta el, én meg csak néztem bambán.
Először azt gondoltam, hogy elküldöm a fenébe, de aztán azt gondoltam: tudod mit kiscsákó, velem szarban leszel!
Mert én minden egyes üzletbe be fogok menni, minden kabátot fel fogok próbálni, minden cuccot meg fogok nézni jóóóó alaposan, jóóó hosszan, naggggyon sokáig! Nesze vazze ízlés!
Úgyhogy édes kettesben bevettük magunkat az Allee-ba.
Első körben beültünk a Frei-be és egy isteni gyömbéres habos csodát ittunk, mégiscsak meg kell alapozni a napot.
Azután elindultunk.
Farmer kabát volt a cél. A Mayo-ban nagyon szépet láttam, de basszus nem lehet begombolni. Direkt ilyen, nem a méret volt kicsi. Így csinálják, mert így néz ki jól! Az, hogy közben tüdő gyulladást kapok, az ezeknek lóf@, a 18 000-es ár meg a pofátlanságot súrolja.
A Mango-s nagyon tetszett, árban is jó volt, de nem éreztem azt, hogy hűha!
Aztán az Orsay-ban megláttuk.
Nem farmer, a kék sem a színem, de ez hűha!
Felpróbáltam, nézegettem, gyerek közölte, hogy visszük.
Megnéztem az árát és szépen visszatettem az akasztóra.
Megyünk még körül nézünk. Gyerek persze hisztizett, hogy nem találunk jobbat.
Találtunk, arany zipzárral 10 ezerrel többért, és az már NAGYON SOKKAL volt a lélektani határom felett!
KIBASZOTT SOKKAL!
Végül hagytam magam, visszamentünk és megvettük.
Átmeneti, pihe-puha, eső álló szépike.
