Épp az Ikeából mentünk  hazafelé.Péntek volt, húzós hét állt mögöttem, fáradt voltam. Egyszer csak bevillant egy kép. Ránéztem Zemberre és megkérdeztem: Te félsz a haláltól?

Rám nézett és azt mondta: igen. Félek, hogy fájni fog.

Na, ekkor kezdtem el sírni. Nem tudom miért ekkor, hogy mi váltotta ki, de az az igazi fuldoklós, torokszorítós zokogás rázott. Szegény csak nézett rám, és simogatta a kezem: mond el Baba, hogy mi a baj. De nem tudtam.

Néhány hete Ágota papájának a temetésén voltam, aztán 2 hétre rá meghalt a nagybátyám.

Bálinton volt a temetés délelőtt 10-kor. Szikrázó napsütésben álltunk meg a temető szélén. A kapuban és körülötte rengeteg ember, mikor megláttam az unokaöcsémet. Egy öreg ősz hajú emberrel állt ott, rápillantottam odaköszöntem neki és mentem tovább.( nem tartjuk a kapcsolatot, hosszú és szomorú story, minden családban van egy ilyen, sajnos nekünk több is jutott) A gyerek lemaradt. Mikor vissza néztem azt láttam, hogy megállt beszélgetni a kapuban, de az oszloptól csak az unokaöcsémet láttam. Néhány perc múlva megérkezett.

Te Kiskorú, én nem is tudtam, hogy ismered a Gábort.

 Nem ismerem, most mutatta be az Öreg.

 Néztem Rá: az Öreg? Hol van?

Vele beszél a Gábor odakint.

Az Öreg.

Az apám.

És én nem ismertem meg. Igaz, eltelt több, mint 20 év, hogy nem láttam, de nem gondoltam, hogy nem fogom megismerni.

Anyu látta, hogy elsápadok és odajött. Nem ismerted meg? Menj oda hozzá köszönni, nem lesz baj.

Álltam ott és a gyerekkorom rémülete tört rám, csak azt hajtogattam, hogy nem akarok, anyu nem akarok….és keservesen sírtam. Nem Józsi miatt, hanem a rémület miatt.

Azt hittem, hogy túl vagyok rajta.

Azt gondoltam, hogy már nem ráz meg.

Abban bíztam, hogy túl vagyok rajta.

Anyu odament hozzá, hogy megkérdezze szeretne-e találkozni velem. Nem volt a válasz.

A temetés végéig nem néztem felé.

Most komolyan elgondolkodtam a család állításon. Ha 20 év nem volt elég felejteni, ha még mindig ilyen a reakcióm, pedig már nem bánthat, akkor ez sosem fog elmúlni?

Nem tudom a választ….csak sejtem és ez megrémít.