Múlt szombaton egy egészségnapra települt ki a cégünk, hogy promózzuk a plazmaadást.

Kispesten egy egészségház udvarára szervezték.

Volt ott minden!

Arcfestők és bohócok. Festeni, ragasztani gyurmázni tudtak volna  a gyerekek,ha eljönnek. Nagyrészt idős emberek érkeztek

Egy család önként kb. 100 főnek bográcsban készítette a paprikáskrumplit (természetesen mindent ők vásároltak)

Volt szociális ruhavásár. Egy idősebb pasi énekelte, hogy "mammamma mamma marija"

Szóval szotyi,kóla tombola.

Vérnyomás és cukormérés is meg volt hirdetve, de a cég képviselői nem jöttek el.

10 óra felé sorban érkeztek a nénik és bácsik, természetesen cukor és vérnyomás mérésre.

Szóltam a szervezőnek, hogy ha van mérőjük, én megcsinálom.

1-ig ültem ott,mértem a cukrokat és hallgattam az életüket, boldogságukat, de többnyire a tragédiákat.

Jött egy néni, olyan magas volt a vérnyomása, hogy nem bírta mérni a mérő. Megkérdeztem, hogy szokott-e szedni rá gyógyszert. Azt válaszolta, hogy igen....néha. Egyik hónapban a vérnyomás csökkentőt veszi meg, a másikban meg a cukorgyógyszert. Nem engedte, hogy mentőt hívjak, felpattant és elment.

Egy másik néninek nagyon alacsony volt a cukra kérdeztem, hogy mit evett és mikor.

Ma még nem ettem....mondta.

Ránéztem az órára, csókolom fél 12 van, lassan ebédelni kéne.

Könnybe lábadt a szeme és lesütötte: Drágám, nincs miből. Mire kifizetem a számlákat, alig marad. Itt a házban kapok hétköznap ebédet, hétvégén nem nagyon eszem.Azt tudtam, hogy nehéz lesz a nyugdíjas lét, de hogy ennyire, azt nem.

Ültem ott és nem bírtam megszólalni, a  sírás fojtogatott.

A néni felállt és elment. 

1 perc múlva eszembe jutott, hogy van nálunk 2 karton müzli.Rohantam, ahogy tudtam, de nem értem utol.

Milyen világ ez?!?