El voltam kényeztetve. Míg a Tv-ben dolgoztam, ott volt a számban a Bosnyák téri piac. Meló előtt , alatt J után kiugrottam bevásárolni és mindig volt friss zöldség.

Az elmúlt 3 évben minden nap átslattyogtam a Vásárcsarnokon. Volt már hentesem, a Zoli, akinél gönyörű marhapofát kaptam, volt már sajtosom, aki rászoktatott a fokhagymás gorgonzolára és volt egy sváb tejes, akinél vettem a túrót a vajat és a joghurtot.

Itt a Batyin van ugyan csarnok, de egy szál zöldséges nincs benne! Így bevetettem magam a fehérvári úti piac forgatagába. Az első sokk: hogy rohadt drága! 40 Ft alatt nincs tojás! Mondjuk a budafoki Szomszédok piacot nem űbereli, mert oda csak lángost enni járunk, mert megfizethetetlen. Tavasszal mikor már 100 Ft-ért volt medvehagyma a Vásárcsarnokban, itt még mindig 400-at kértek érte.

Szóval fehérvári csarnok. Az emeleten van egy sor, ahol elvileg őstermelők árulnak. Biztos vagyok benne, hogy nem mindenki az, lévén kishazánk klímája nem kedvez a banán és mangó ültetvényeknek, de lehet ott kincseket lelni. Annó már felfedeztem egy pasit, aki a színes krumplijait árulja itt, vettem is perui lilát.

Most találtam két csajt, akikhez visszajáró vendég leszek! Az egyikük salátákat termeszt. A római salátán, a tölgy és jégsalátán kívül volt ott még néhány kacifántos nevű és kinézető zöld és lila (és egyik sem keserű) szóval törzsvásárló leszek.

A másik egy pici zöldséges, ahol bivalyszív radicsomokat fedeztem fel, de ami levett a lábamról az a lila és citromsárga répa. Olyan isteni színes salátát csináltam belőle, csak egy kis lenmag olajjal és citrommal meglocsolva, hogy a gyerek is boldog volt tőle. Vettem még arany céklát, amit csak úgy elrágcsáltam, mert édes.

Különben is imádom a piacokat. Ha külföldön járok, mindig bemegyek megcsodálni a forgatagot a kínálatot. Nem is értem azokat, akik multikban veszik a ződet!