Reggel megkajáltunk, majd miután a tuk-tukos ember várt, elindultunk. 12 éve voltam már itt. Sosem felejtem el, ahogy az erőben mentünk és egyszer csak egy kőhíd állt előttünk, rajta két oldalon hatalmas kőkatonák védték a kaput. Azóta is beleborzongok, ha arra a pillanatra gondolok. Sírva fakadtam. Oda slattyogott egy ember, kifizettük neki a belépőt és mehettünk.

Most egy külön hatalmas épületet húztak fel csak a pénztáraknak a város szélén. Bent 40 ablak működik, oda mész lefotóznak, fizetsz, megkapod a fényképes belépőd.

Itt basztuk el először! Megkérdeztem jóembert, hogy tessék mondani, mi holnap mennénk IDE (és az orra alá nyomtam a térképet) ez a jegy jó-e oda? Azt mondta, hogy kell jegy, de nem ez. PEDIG DE! Ráadásul a nap jegy 20 USD a 3 napos 37 USD. Másnaptól emelték az árakat a duplájára.

Szóval napi jegy megvéve és elindultunk. 

Második pofon, hogy az erdő kiírtva és egy akkor  parkoló van kiépítve, hogy csak lestem.Távolban látszódott Angkor Wat épülete. Sofőrünket hátra hagyva elindultunk. Tömeg.....mindenhol hatalmas tömeg fogadott. Ha fel akarsz menni a Wat tetejére hosszú sort kell kiállnod. Úgy döntöttünk, hogy nem mászunk, csak csatangolunk. Az épületek mese szépek! Mindenkinek látnia kellene egyszer, de én vártam  varázslatot......ami nem jött. Zember lenyűgözve állt. Aztán besétáltunk az erdőbe a nyuzsi elől kicsit átélni a hely magasztosságát.Pár perce sétálhattunk, mikor fa kapu és mögüle ordibálás, hogy miszter cola, coconát. Na itt szembesültünk másodszor a lehúzással és a nyomorral!Be a romokhoz nem jöhetnek, de a kapuknál nem lehet tőlük mozdulni. És a legfájóbb, hogy kicsi gyerekek, maszatos az arcuk, tökéletes angolsággal alkudoznak.

Egész nap a romokat jártuk. Engem most is Bayon nyűgözött le a legjobban! Hogyan csinálták? Egyszerűen hihetetlen! Sétáltunk az Elefánt és a Leprások teraszán. Eszméletlen faragások mindenhol. Ennyi csodát nem lehet egyszerre befogadni!  Du. 4-ig megcsináltuk a "kis kört". és annyira elfáradtunk, hogy haza mentünk. 

A kis kör:Angkor Wat, Bayon,Elefánt terasz, Leprások terasza, Viktory kapu,Ta Phram.

A szállodában fürdés, kicsi pihi és irány az OLD TOWN. Na az olyan, de OLYAN!

Hasonlít a Khaosan Roadra csak sokkal sokkal jobb! Színvonalasabb!

Mindenhol éttermek,utcai kajáldák, de nincs az a gyere be hozzánk feeling, nincs a nálunk hangosabb a zene, hogy bele őrülsz.

Itt is mindenhol kapni gyümölcs shaket-azt hiszem Zembert sikerült passion fruit rajongóvá tennem. De ittunk itt avokádó és papaja shaket is. Egyszerűen megunhatatlanok!

Az egyik étteremben 4,5 USD-ért vacsoráztunk elő és fő ételt egy desszerttel. Csatangoltunk a piacon, megnéztük a sok féle gyümölcsöt a fűszereket.

Másnap fogtunk egy újabb tuk-tuk-os embert és levitettük magunkat a Tonle Sap tóra. Erre is emlékeztem régről, de most nagyon lehúzás szaga volt az egésznek. Itt is jegyet kellett venni, nem a csónakossal alkudott meg az ember, mint régen.

Elvittek minket a szokásos krokodilos helyre-ott félre húzott, hogy neki iskolába kell járni ls adjunk 20 USD-t csak neki csak most a tanulmányaira. Egyfolytában jött utánunk, majd mikor látta, hogy hajthatatlanok vagyunk, akkor eltűnt és a partra már csak a sofőrrel mentünk.

Vissza felé láttunk hatalmas lótusz farmokat., és a termését árulták.Ott ez szent virág, minden templomba ezt viszik áldozat gyanánt.Megálltunk fotózni és megkérdeztük az emberünket,hogy mit csinálnak a termésével. kiderült, hogy ha szétbontják bab nagyságú, de borsó ízű magok vannak benne, amit a helyiek rágcsálnak. Gyorsan vettünk 1 dollárért egy csokorral és rágcsáltunk mi is.

Vissza felé szembesültünk a ténnyel, hogy az összes látnivalóba kellene az a jegy, amit tegnap megváltottunk 1 napra. Ha ma újra váltjuk, akkor bukunk egy csomót. Ezen annyira berágtam, hogy szét akart robbanni az agyam. mondtuk az embernek, hogy vigyen minket olyan helyekre, amik ingyenesen vagy nem ilyen jeggyel látogathatók.

Így kerültünk el a Pol Poth által lerohant Kambodzsa emlékhelyére. Hatalmas táblákon a történelme, korabeli fényképekkel és egy emelvénnyel, ami tele volt emberi maradványokkal. A kertben egy hatalmas templom, ahol folyamatosan imádkoztak. Megrázó volt ezt látni!

Innen átmentünk egy olyan kézműves manufaktúrába, ahol olyan emberek készítenek festményeket, faragványokat, akik túlélték a borzalmakat. Gyönyörű dolgokat láttunk, de igazából a hely szelleme volt az, ami magával ragadott.

Aztán bementünk egy helyi piacra..............nem akarod tudni!

Végül haza mentünk és a délután hátralevő részét a medencében töltöttük. Közben felvettem a kapcsolatot egy magyar sráccal-aki kint él és utazásokat szervez- de olyan horror árat (110 USD/fő) mondott a másnapi programra, hogy nem fogadtuk el.

Este a szokásos program, mentünk az éjszakába. Ettünk, ittunk vettünk néhány 1 dolláros polót,és lejártuk a lábunkat.